Izgalmas indulás után sikeres befejezés
Fotó: Vass Sándor
A Németországban élő fiatalember négy hónap felkészülés után vállalta a táv teljesítését, hiszen régi álma, hogy hazai környezetben is átszakíthassa a célszalagot. A Romániából rajtoló robogáshoz azonban már a kijutás is drámai jeleneteket hozott.
– Előzőleg még a távolságot próbáltam fejben feldolgozni, ami a kitűzött célidőmhöz nagy kihívásnak ígérkezett. A határnál azonban már más miatt kellett aggódnom. Nem volt nálam az útlevelem, így a regisztrációmat a román határőrök nem fogadták el, ezért több társammal vissza kellett sétálnom a magyar határhoz.
A kis híján porba hulló terveket azonban egy hirtelen jött ötlet mentette meg, Strifler Attila ugyanis a családjától kért segítséget.
– Csak abban bíztam, hogy eltolják a rajtot, és valaki utánam hozza a hiányzó okmányt. Riasztottam a családomat, a sógorom, amilyen gyorsan csak tudott, száguldott a határhoz. Ekkor már ő érte is izgulnom kellett.
A rajthoz az utolsó pillanatokban megérkező gyulai induló remekül kapta el az indulást, így már az elején a saját tempójára állhatott.
A verseny elején ketten nagyon elfutottak, én maradtam egy hatos bolyban. Úgy terveztem, hogy a 4:30 perc/km-es céltempóm fölött 10–15 másodperccel futom az első kilométereket. A hatodik kilométerig vártam, hogy megfelelően bemelegedjek, és kialakuljanak az erőviszonyok. Ezután felvettem a saját tempóm, és beálltam előre a szeles, kietlen, végtelennek tűnő egyenesben.
A remek tempót diktáló futásnak köszönhetően a fürdővárosi fiatalember Gyulára már elsőként futott be a felvezetés mögött, előnyét folyamatosan növelve.
– Innestől fogva nem volt kérdés, végig kell csinálnom. A bíztatás és az élen való futás túllendített az utolsó három kilométer szenvedésein. A célegyenesben már készültem az ünnepléshez. 3 óra 6 perc és 42 másodperces idővel az első helyen értem be a célba, amiért rengeteg megtisztelő gratulációt kaptam. Ezért és a büszke családtagokért, barátokért érdemes volt küzdeni.
