Dr. Bagdy Emőke pszichológus professzor visszatérő vendégelőadó gyulán
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A professzor asszony nem kényeztette el hallgatóságát csupa jót ígérő jóslatokkal, de nem is vezette félre. Inkább megerősítette, amit felnőttként már amúgy is mindenki megtapasztalt, hogy a stresszhelyzetek elkerülhetetlenek, kivédhetetlenek. Bármit is teszünk ellenük, utol fognak érni, mert bele vannak programozva az életünkbe. Egyetlen lehetőségünk van, amely feladat is egyben: meg kell küzdenünk velük. Azon kell lennünk, hogy ne szoruljunk bele tehetetlenségünkbe, ne vergődjünk benne sokáig.
Biztonságérzetünket az anyaöllel együtt veszítjük el, mutatott rá a pszichológus. Ez az a pillanat, amikor először szembesülünk azzal, hogy elveszítettük a komfortzónánkat, már nem olyan kellemes nekünk, mint volt korábban. Ettől kezdődően folyamatosan visszavágyunk oda, ahol még nem kellett tennünk semmit magunkért, a boldogságunkért.
Élete során az ember nagyon sokszor kerül harcba önmagával, hangsúlyozta Bagdy Emőke. Főként azok szenvednek emiatt, akikben nem alakul ki az önbizalom helyes formája. Akikkel nem tudatosítják 6–7 éves korukban, hogy képesek jó dolgokra, kedvesek, szépek, okosak. Akik felnőtté válásuk során nem tanulnak meg felelősséget vállalni, elköteleződni, adakozni, segíteni. Az öregedés pedig újabb és újabb vesztességeket hoz magával, számos visszafordíthatatlan, megváltoztathatatlan helyzetet, állapotot, amiket nehéz feldolgozni. Ilyenkor arra kell törekednünk, hogy lelki sebeinkbe, a földrengés típusú traumákba ne pusztuljunk bele.
Erre is van mód. A pszichológus szerint minden sérelem kiradírozható, ha kibeszéljük magunkból, akár részletekben is. A lényeg, hogy kimondjuk, és legyen kihez szólnunk. Ha nincs, vagy nem tudjuk szavakba önteni, mert annyira mélyen ágyazódott belénk, akkor írjuk le, vezessünk naplót. Megtehetjük ezt valamelyik szerettünk elvesztése után is. Leginkább azzal könnyítünk ilyenkor magunkon, ha érzelmileg is kiadjuk, kisírjuk, kihangoskodjuk magunkból a bánatot.
Krízishelyzetben mindig legyen velünk, mellettünk valaki, mondta a pszichológus
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Válsághelyzetekben sose maradjunk egyedül. A társ ne kérdezősködjön, ha nem muszáj, ne vigasztaljon, ne hozza fel példaként önnön megoldásait, csak hallgasson, várja ki, hogy megnyíljunk. De legyen velünk, mellettünk, hogy jelenlétével feloldja szeparációnkat. Mert vannak olyan szituációk, amelyre nincsenek szavak, amiként erre a magyar nyelv kifejezőn utal. Egy érintés viszont feloldozást hozhat, felszakíthatja a belénk vésődött gócot.
A fájdalmak elfojtása komoly következményekkel jár, hisz méreganyagként, szomorúság- vagy stresszhormonként felhalmozódik bennünk, és akár tönkre is teheti a szervezetünket, mutatott rá az előadó. Lássunk neki mielőbb, hogy kipucoljuk magunkból a nem odavalót, szellőztessünk, és térjünk vissza természetes állapotunkba. Halálesetkor gyűjtsünk össze mindent, amit az eltávozott személlyel kapcsolatban sajnálunk. Kizárólag a pozitívumokat. Majd helyezzünk át mindent a múltba, köszönjünk el tőle, objektiváljunk, lépjünk tovább, tisztítsuk meg a lelkünket, bocsássunk meg. Az elhunytnak, és önmagunknak is. Ha mindezek után egy-egy tőle átvett gesztus magunkévá tételével sikerül őt feltámasztanunk, anélkül, hogy ez problémát okozna nekünk, jól végeztük el a munkát.
Az öngyógyítás, önvigasztalás útját végig kell járni, nincs más megoldás. Ki kell szabadítanunk magunkat a fájdalom örvényéből, felül kell rajta emelkednünk, el kell engednünk bánatainkat a végtelenbe. Bagdy Emőke szerint ebben a vallásos hitnek nagyon nagy szerepe lehet. A keresztény ember esetében a görcs hamar feloldódik, mert a tudat szintjén átkerül Istenhez.
Bagdy Emőke szerint egészen pontosan tudjuk, hogy betegítsük le magunkat. Az öngyógyítást viszont meg kell tanulnunk.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Érdekességként hangzott el, hogy mindazok, akik életveszélyen estek át, személyiségként teljesen megváltoztak. Megértőbbek, adakozóbbak lettek másokkal szemben. És ami még fontos: sosem féltek többé a haláltól. Azért nem, mert legyőzték. Ehhez kapcsolható Nietzsche mondása, miszerint ami nem öl meg, az megerősít, nyomatékosította a pszichológus. Ezt nevezik a túlélés tapasztalatának.
– Ne engedjük, hogy belebetegedjünk a saját életünkbe – összegezte értekezését dr. Bagdy Emőke professzor asszony, s azt javasolta: amennyiben nem is hiszünk neki, nem árt, ha kipróbáljuk, milyen az élet azon módszerek szerint, amiket a figyelmünkbe ajánlott.
