Vigh Andrea hárfaművész megtöltötte a Gyulai Várszínház Kamaratermét
Fotó: Gyulai Várszínház – Kiss Zoltán
Nemcsak játszott, mesélt is a hárfáról Vigh Andrea a Gyulai Várszínház Kamaratermében.
A művésznő 1986-ban szerezte meg zeneakadémiai diplomáját, 2009-ben a doktori fokozatot, tíz szólólemeze jelent meg, munkásságáért Liszt-díjat kapott, 1999-ben megalapította a Gödöllői Hárfafesztivált, és mindemellett rendszeresen zsűrizik nemzetközi versenyeken, fesztiválokon. Rektora a Zeneakadémiának, vezetője az intézmény Akkordikus Tanszéki Csoportjának. Mind egyetemi oktatóként, mind előadóművészként sokat tett annak érdekében, hogy a hárfa autonóm hangszerré váljon Magyarországon.
A koncert felvezetéseként Vigh Andrea elmondta, a közhiedelemmel ellentétben a hárfa szólóirodalma eléggé gazdag, műfajilag sokszínű. A Gyulán is bemutatott repertoárt úgy állította össze, hogy különlegességet és népszerű műsorszámot egyaránt tartalmazzon, a nagyérdemű olyan művet is halljon, amit ismer és szeret. Így került be az összeállításba Debussy E-dúr arabeszkje és Holdfény című műve, valamint Smetana-Trnecek Moldva-fantáziája.
A hangversenyen zenetörténeti érdekességeket is hallhatott a publikum
Fotó: Gyulai Várszínház – Kiss Zoltán
Vigh Andrea nem csak eredeti darabokat hozott magával, hanem átiratokat is, bőséggel. Nem maradt el az operairodalom megidézése sem, hisz Donizetti Lammermoori Luciájának kandenciája mellett Csajkovszkij Anyeginjéből is játszott, utóbbiból E. A. Walter-Kühne fantáziáját. Händel B-dúr prelúdiuma, B-dúr pasztorálja és C-dúr Chaconne-ját A. M. Durand Esz-dúr keringője és Hasselmans Forrása egészítette ki az első részben. A hallgatóság ennek a kigondolt, megszerkesztett dalsornak köszönhetően léphetett előre az időben, varázslatos utazását Vigh Andrea zenetörténeti magyarázatai irányították egyik zenei mérföldkőtől a másikig. A közkedvelt romantikán át vezető kínálatot a modernek zárták: Tournier Au matin-je, s Fauré legnagyobb technikai bravúrt követelő Impromptu című darabja.
A hangszer fejlődését illetően a publikum megtudhatta, miként alakult át az ölbe vehető, mindössze néhány húros reneszánsz hárfa utcai hangszerből pedálokkal ellátott koncerteszközé a barokk kor után. Vigh Andrea saját hangszerén mutatta be az újításokat, a tökéletesítés szakaszait, a szemléltetésbe egy-két élő hangolás is belefért.
A modern hárfa kialakulásáról is szó esett Vigh Andrea gyulai estjén
Fotó: Gyulai Várszínház – Kiss Zoltán
A közönség végignézhette, hogy a hangológépek korszakában ez már egy viszonylag rövid és egyszerű művelet, koncert közben is elvégezhető, anélkül, hogy felborítaná a felállított műsorrendet. Évszázadokkal ezelőtt viszont még igen hosszadalmas és bonyolult eljárásnak számított, mutatott rá a zeneművész, nagy precizitást és abszolút hallást igényelt. Ma inkább a vegyes húrozat okoz gondot: birkabél-, nylon- és fonott acélhúrok egyaránt megtalálhatók a hangszeren, ezek mindenike eltérően reagál a páraviszonyra s a hőmérséklet-ingadozásra. Néhány percre emiatt is megszakítható az előadás.
Vigh Andrea kifejtette, a hárfához a legmerészebb kortárs szerzők is előszeretettel nyúlnak, éspedig azért, mert egészen elképesztő effektusok állíthatók elő rajta. A hangszernek ezt a különleges képességét írja felül, hogy a mai ember számára normál hangzása is egzotikus. Olyan harmóniát képes nyújtani, amelyre mindenkinek szüksége van.
