Édes, jó Ági néni!
Nagyon köszönjük kedves levelét, jót tett nekünk, hogy nem tetszett elfeledkezni rólunk. Mikor látogat meg bennünket Hunyán? Jövetelének nagymama is örülne, legalább lenne, kivel beszélgetnie, nekem sajnos nincs időm rá.
Doktor úr szerencsés visszaérkezésének igen örültünk. Nem tudjuk, mi lehetett vele, de nem tűnik túlságosan megviseltnek… Bizony, eléggé hiányzott ő innen, nekem különösképpen. És nem véletlenül említem mindezt, hisz magunkról sajnos nem sok jót írhatok. Tíz napos korom óta három beteget ápolok: Zsuzsó szamárköhögéses, a kisfiam hörghurutos, amiből valószínűleg szamárhurut lesz szintén, annak ellenére, hogy a kislány szigorúan el van különítve. Anyu pedig ismét a szokott bajával betegeskedik, többször kapott injekciót, eret is vágtak már rajta, de még mindig igen gyenge. El tetszik tudni képzelni, mennyi aggodalmon mentem át, mennyi álmatlan éjszakán, miközben leginkább a vizsgáimra kellett volna készülnöm (tavasz óta a Harvard-ra járok!). A tanárok kegyetlenek, meg fognak buktatni!
Köszönjük a temérdek jókívánságot. Amennyiben nem látnánk egymást a közeljövőben, nagyon boldog húsvéti ünnepet kívánunk! Remélhetően addig itt mindenki kigyógyul a nyavalyáiból, hogy végre aludhassak már egy jót.
Öleli:
Mari
U. i.: Ne tessék neheztelni a csúf külalak miatt, de rossz az írógépem (hiába jeleztem ezt milliószor Misinek…), és a világítás sem megfelelő (mintha nem lenne férfi a házban!).
