tenki réka az egyasszony című darabban
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kórházi váróterem a színpadon, ahová hirtelen betoppan Éva (Tenki Réka). Egy 22 éves csitri, aki örömmel újságolja a hírt, miszerint első gyermekét várja. A baba szépen fejlődik, a reggeli rosszulléteken kívül ő is jól van. Édesanyja sokat segít neki, férje éppen bevonult, de amikor csak tud, hazamegy. Minden tökéletesen alakul, egészen addig, amíg megindul a szülés: az addig kedves orvos gyorsító injekciót ad neki, hogy feltétlen odaérjen egy fontos teniszmeccsre, a nővérek egyre türelmetlenebbül noszogatják, hogy szüljön. Végül megszületik Zsuzsi, aki hét évig lehetett a családjával, de sosem élt igazán.
Az Egyasszony az első perctől fogva megragadja a nézőt, majd nem is ereszti az utolsó percig. A világos, de rideg díszlet és Tenki Réka fenomenális előadása olyan utazásra viszi a közönséget, amelyre örökké emlékezni fog, még akkor is, ha nem szeretne. A színmű első percei a felhőtlen boldogságban telnek ugyan, de már ekkor érezzük, hogy valami nagyon nem lesz rendben a későbbiek folyamán, de arra senki sem készülhetett fel, amelyet láttunk és hallottunk a színpadon, különösen akkor, ha belegondoltunk, hogy mindez egy igaz történet.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
„Forszírozott, rohamos szülés során somatomentálisan és mentálisan súlyosan sérült csecsemő” – ez a darab kulcsmondata, amely meghatározta három ember életét. Zsuzsi a szülés során fellépő oxigénhiány miatt lett sérült, ez pedig végigkísérte rövid életében. Szívbemarkoló nézni Tenki Rékát, ahogy eleinte még bizakodik, mondván biztosan utoléri a gyermek a többieket fejlettségben, és még akkor sem hajlandó hinni a dologban, amikor már egyértelműek a jelek. A színésznővel együtt süppedünk a székbe, ahogy felfogja a történtek súlyát és elfogadja az elfogadhatatlant: kislánya valószínűleg nem éri meg a 15 éves kort sem.
Ám az Egyasszony nem csak arról szól, hogy hogyan próbálják gyermekük életét széppé tenni a szülők: a tragédia akarva-akaratlanul is beférkőzik Éva házasságába és tönkreteszi azt. Az első pofon után – amelyet a férjétől kap – még nem tulajdonít jelentőséget a dolognak, de amikor a férfi már tudatosan olyan helyeken üti meg, amelyek nem látszanak ki a ruha alól, akkor tudja ő is és mi is, hogy valami menthetetlenül eltört. Már a költözés mellett dönt, amikor újra teherbe esik, ez pedig csak tovább súlyosbítja a helyzetet és újabb tragédiákat hoz a család életébe.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Tenki Réka játékát nem lehet eleget dicsérni. Ugyanolyan erősen hozza a boldog és naiv kismamát, mint később az elkeseredett nőt. Együtt nevetünk és sírunk vele, a monológ bizonyos részein felháborodunk és dühöngünk, végül pedig csodálattal tekintünk rá, hogy sikerült felállnia és túlélnie a poklok poklát. Természetesen vastaps fogadta a darab végén, de az is visszafogott volt: mintha mindenki tudatosítani szerette volna a másikkal, hogy ez a taps egyszerre szól a színésznőnek és Péterfy-Novák Évának egyaránt.
Összességében Tenki Réka, a rendezés és a történet súlya egyszerre tették az Egyasszonyt egy kiemelkedő színdarabbá, amely örök nyomot hagy a néző emlékezetében.
