Dolák-Saly Róbert és Pethő Zsolt
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kezdésként rögtön kaptunk egy diavetítést, amelyet Leopold mester kommentált, a szokásos, valóságtól gyakran eltérő stílusában, de az ártatlan képekbe való belemagyarázások fergeteges perceket okoztak. Az este folyamán egy pillanatra sem volt megállás, a jelenetek közötti átvezetőkben sem pihenhettek a rekeszizmok.
Természetesen Dolák-Saly Róbert jól ismert karakterei sem hiányozhattak, így a kissé gyengeelméjű Anti bácsi is többször előkerült, akiről kiderült, hogy anyanyelvi szinten beszél angolul, épp ezért szomorú, hogy az édesanyja egy mukkot sem beszél az idegen nyelven. Naftalin Ernő „ötletológus” ismét szenzációs kutatásokkal állt a közönség elé – ennek talán csak a színpadra felhívott lány örült kevésbé –, majd megjelent Boborján is, akiről kiderült, hogy ő maga a beszélő kenguru.
A diafilmvetítésekhez kapcsolódik az előadás egyik legjobb visszatérő poénja: amikor a képeken látható karakterek egy bizonyos pózban tartották a kezüket, Leopold közölte, hogy „ekkorára tudná nyitni a száját a kígyó, ha akarná”. Ahogy az este vége felé közeledtünk, már csak a visszatérő elem láttán is harsány nevetés tört ki, a mester pedig csak annyit mondott: „pluszkígyó”.
Pethő Zsolt először bűvészként jelent meg a közönség előtt, majd Boborján képtelen sztorijáról igyekezett lerántani a leplet, de itt már a művészekre is átragadt a jókedv, és bele-bele nevettek a sorokba. A továbbiakban hallhattunk abszurd dalokat – önállóan és duettben egyaránt –, amelyekben megismerhettük az öregség jeleit, a megfelelő udvarlási szokásokat és a testépítés „illatos” következményeit is.
A két veterán L’art pour l’art-os felejthetetlen estében részesítette a közönséget, amely után biztos, hogy mindenki sajgó oldallal tért haza, hogy kipihenje a poénrengeteget.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba