Ábrahám György és Niedzielsky Katalin a kamaraterem színpadán
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Ábrahám György, a Gyulai Várszínház nyugdíjazott gazdasági vezetője köszöntötte az est vendégeit és mutatta be a kötet szerzőjét: Niedzielsky Katalin hosszú évekig volt a Békés Megyei Hírlap újságírója. Az ott töltött évek alatt rendszeresen találkozott Sík Ferenccel, az évadnyitány előtti interjúkat készítette vele, valamint számos kritikát is írt az aktuális darabokról.
A szerző elmondása szerint ezeket az interjúkat és színikritikákat gyűjtötte egy kötetbe. Mindig igyekezett, a napi aktualitáson túlmutató, értékközvetítő cikkeket írni. Részben ez is Sík Ferenctől származik, aki hasonlóan gondolkozott a színházról, számos olyan előadást mutattak be neki köszönhetően Gyulán, amelyet a fővárosban a politikai nyomás vagy egyéb okok miatt, de nem mertek leadni. Élete végéig a közérdekű színház híve volt.
A humoros anekdoták sem kerülik el a bemutatót: Ábrahám György emlékszik vissza arra, hogy előfordult, a rendező egy szál fecskében és strandpapucsban járt-kelt a városban. Mint megtudtuk – a jellegzetes megjelenésen kívül – ennek az volt az oka, hogy állandóan barnulni szeretett volna, így amikor csak tehette, a napon volt.
Egy interjúrészletből kiderül, hogy Sík Ferenc szerette volna szorosabbra fűzni az élő irodalom és az élő színház kapcsolatát. Ezért friss és közérdekű darabokat akart színre vinni. Elmondása szerint, olyan értékeket kell teremteni, amelyek az egész ország szellemi életére hatással vannak.
Niedzielsky Katalin kifejtette, hogy szeretet nélkül semmihez sem szabad hozzáfogni, így a színházról sem lehet írni. Ez nem azt jelenti, hogy egy kritikának csak pozitívnak szabad lennie – elvégre akkor nem is lesz igazi kritika – csak arról van szó, hogy minden állítást meg kell indokolni. A művészekkel nem könnyű interjút csinálni, ahogy tapasztalta ő is, de Sík Ferenc egészen más volt: nem utasította el a kritikát sem, mindenről lehetett vele beszélgetni.
Egy másik részletben hangzik el egy fontos idézet, miszerint „nem lehet kívülmaradni”. Az Ugató madár ősbemutatója előtti interjúban mondja ezt a rendező, amelyben arra utal, hogy nem lehet kimaradni a nemzeti ügyekből, és a nemzet sorsából sem, sorsközösséget kell vállalnia mindenkinek.
A bemutató végén Sík Ferenc 1995-ben bekövetkezett haláláról volt szó. Az előző év szeptemberében még senki nem észlelt semmit az állapotáról, januárban pedig elhunyt. A szerző szerint a címválasztás sem véletlen, ugyanis ez volt a rendező búcsúztatásáról szóló tudósításnak a címe.
Az utolsó részletben derül ki igazán, hogy Sík Ferenc igazi gyulai volt: azt szerette volna, ha itt helyezik nyugalomra, ugyanis Gyulát nevezte igazi hazájának, a Gyula Várszínházról pedig azt mondta, hogy élete maradandó műve.
