Kepenyes Pál és Király Dominik rendhagyó tanórája az Erkel Ferenc Emlékházban
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Milyen fából faragták régen a hangszert, mekkora hangterjedelemmel bírt, milyen speciális szájtartással szólaltatható meg, hol, milyen zenei formációkban hallható leginkább? – ezekre a kérdésekre kaphattak választ azok a zeneszeretők, akik október 27-én ebből a célból látogattak az Erkel Ferenc Emlékházba.
Már a bejáratig elhallatszó hangolás sejtette, a tanteremnek berendezett múzeumi szobába lépve pedig egyértelművé vált, hogy a nyolc alkalomból álló sorozat első foglalkozása mindjárt változatos műfajú muzsikálásban részesíti az érkezőt. A sarokba helyezett hangszernél Fekete Katalin zongoratanárnő ült, a katedrán pedig a mester, Kepenyes Pál, valamint tanítványa, Király Dominik próbált. Éppúgy, ahogy teszik ezt általában, közönség nélkül is, 17 órától azonban szóbeli és zenei diskurzusukba a jelenlévőket is bevonták.
– Nyilvános tanóra és némi koncertélmény a cél – mondta a padsorokban helyet foglaló közönségnek a mester, akit tanítványa négy éve látott meg játszani, így lett kedve neki is ezt a hangszert választani. A minden hónap harmadik csütörtökére tervezett program a tanár úr múlt heti betegsége miatt csúszott egy hetet, ami azonban a másik tanítvány, Lakatos Béci táborozását érintette, így ő ezúttal nem lehetett jelen; a nézők Dominik tanítvány és Kepenyes mester egyénileg folyó klarinétórájába kaphattak bepillantást. Ahogy elárulták, egyik foglalkozás a technikai sajátosság megtanulására fókuszál (skálázás, etűdök gyakorlása stb.), a másik pedig a tanítvány által választott zenemű megtanulására. A szerencsés közönség ezúttal mindkettőből példát kaphatott, így egy heveny skálázás után Dominik bemutatta, hogy mi az általa leggyorsabban játszani bírt tempó, és azt is, hogy épp tanulás alatt álló zenedarabjával hogy áll.
Az hamar kiderült, hogy Kepenyes tanár úr növendékei többnyire mindent fejből játszanak – ezzel is fejlesztve a zenei memóriát –, és már ezen a ponton hamar túlnőhetnek mesterükön, akinek a kotta nélküli muzsikálás – saját bevallása szerint – máig kihívást jelent. Így nyilvános tanórájuk hatvan percében hol kottából, hol kotta nélkül, hol zongorakísérettel, hol pedig számítógépről játszott zenei alappal fújták szólóban és közösen, példákat adva a hangszer fúvástechnikáira, a szabályos megszólaltatáshoz szükséges speciális szájtartással és attól eltérve, amitől a hangszer hangja rekedt énekléshez vált hasonlatossá. A technikai trükkök mellett azonban a hangszer kialakulási történetébe és felépítésébe is bepillantást engedtek, valamint azokba a zenei műfajokba, ahol azt ma is leginkább alkalmazzák.
– A tudás átadás, a tehetséggondozás és az együtt zenélés a legfőbb célja a Mesterek és tanítványaik címet viselő sorozatnak, mely terveink szerint minden hónap harmadik csütörtökére szervezve jövő májusig tart, és melynek minden alkalommal az Erkel Ferenc Emlékház ad otthont – mondta el érdeklődésünkre a programsorozatot szervező Erkel Ferenc Kulturális Központ és Múzeum Nonprofit Kft. képviseletében Illikné Kukla Ildikó, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy legközelebb, november 17-én Czeglédi Katalin és tanítványai az éneklés csodálatos világába vezetik el az érdeklődő közönséget.
