Dumaszínház-est a gyulai művelődési házban
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Benk Dénes
A légkör hamar megtelt elhasznált oxigénnel és nevetőhormonokkal. Benk megérkezése után azonnal a nézők visszajelzésére tette a hangsúlyt, de ebben nem is akadt hiba a későbbiekben, nyuszitapstól az egyetértő, vastapsviharig tapasztaltam a közönség interakciós szándékát. Az első sor jól megizzadt Dénes szódarájától, a történeteinek vonalát mindig a hallgatóság hozzászólásaihoz igazította, bizonyítva, hogy a műfaj mennyire spontán, amelynek alapeleme a tegeződés, amely rögtön oldotta a hangulatot, ahogyan a hétköznapi ruházat is, azt az érzetet keltve, hogy ezek a fickók valóban közülünk kerültek ki a színpadra.
A humorbonbonokat természetesen most is a megszokott témákból készítették, de ennek ellenére ugyanolyan finoman ropogtak, mintha most hallanánk először róluk. A magyar társadalmi osztályok reális kritikája és groteszkségből fakadó „sírvavigadása” igazi hungarikum. A sort a felnőtté érés viszontagságai nyitották. Ki ne emlékezne egy-egy jól sikerült osztálykirándulásra… ööö… hagyjuk. A magyar munkásosztály sztorijai, a vidék nyelvjárásainak, az egyszeri és egyszerű parasztoknak a normakövető lenézése, az adóhatóság Facebook-jelenlétének ironikus volta (like), a szuperhősködés lehetetlenségei, a politikai emblémák színfoltjai, a klasszikus futballhuligános túlkapások mind megállják a helyüket a rólunk alkotott hiteles, néha kínosan nemzetközi dokumentációban.
Kiss Ádám
A magyarnak soha semmi nem jó. Nem elégedett a nyelvtudásával, noha tenni sem akar nagyon érte, csak sopánkodva veszi észre és tudomásul, hogy a nyugat elhalad előtte. Csodálja az USA méreteit és pazarlását vagy Kína gazdaságát, de nem vitatja a méret és a hasznosság arányait, csak bámul, és mindent elhisz. Nem elégedett a sportteljesítményekkel az olimpián és az Eb-n, nem tud azonosulni a televíziózás kínálta, csodálatos celebéletekkel, nem tud együtt élni senkivel – főleg nem társasházban –, de nem akar szexualitás nélkül sem létezni. Nem bírja elviselni a generációs különbségeket, de közben nem képes leválni a szülőkről sem, ugyanakkor szülőként is nehezen szocializálódik a gyermekvállalás kíméletlen magyar valóságában. Azért Kiss Ádámnak ezúton is gratulálunk 2016.06.24-én született Olívia leányához, kívánjuk, hogy apasága olyan szórakoztató és felelősségteljes legyen, ahogyan előadta.
A magyar mindig szétdolgozza magát, a munkát pedig orbitálisan nagy koncerteken, eszméletlen (!) nagy bulikban piheni ki, amelyekből adódóan még komolyabb foltok esnek makulátlan zakóján. Vagy lehet, az élet maga a zakó, ezért lehet igen hatalmasat zakózni, és nem mindig van mögöttünk egy tandemugró, pláne nem ejtőernyő. Még jó, hogy mi stabilan landoltunk, és csak a nevetéstől estünk a hátsó felünkre.
