Nem szépirodalmi könyvet írtak, hanem egy könnyen emészthető zsurnalisztikai művet, jegyezte meg a beszélgetés legelején Ábrahám Rita, aki Gyuláról indult el, egyazon általános iskolába járt az est moderátorával, Fodor György magyar szakos tanárral, 17 évesen már elutazott az Amerikai Egyesült Államokba egy tanulmányi ösztöndíjjal, majd elvégzett egy külkereskedelmi felsőfokú iskolát, ahol közgazdász képesítést szerzett, amivel könnyen érvényesülhetett külföldön.
A tizenhárom évnyi távollétből a négygyermekes anyuka és feleség, Ábrahám Rita kilenc évet töltött el Dubaiban. Története, amely egyébként három kontinenst és négy országot érintett, könyvbe kívánkozott, de legfőképpen az arab emírségekben eltöltött időszak. Ezt barátnőjével, Novák Nórával foglalta össze huszonkét történetbe.
Az író-olvasó találkozó hallgatósága megtudhatta, hogy az utóbbi évtizedben kiépült emirátusok bennszülöttei valójában a lakosság 80 százalékát kitevő külföldiekre bízzák ügyeik intézését, mert ők általában azzal vannak, hogy majd Allah megoldja. Ha probléma merül fel, a vészvillogó az európaiakban indul be, s szintén ők azok, akik meg is találják a gubancokra a megoldást. Az arabok ezt nagyon jól tudják, és nyugodtan hátra dőlve ki is használják. Talán ennek köszönhető, hogy az életszínvonal tekintetében a világ ranglistájának a nyolcadik helyére sikerült mára feltornászniuk magukat.
Enne ellenére nem könnyű alkalmazkodnia a kaukázusinak nevezett európainak, és főként a fehér nőknek az ottani körülményekhez. Annak ellenére sem, hogy van ennek a nagyon nyitott, mégis egyfajta személyi kultuszra épülő alkotmányos monarchiának egy boldogságminisztere, aki nő. Ennek kapcsán kaptunk magyarázatot arra is, mit jelent Dubaiban a matriarchátus. Például azt, hogy a fiúgyermekek életük során mindig a mamának akarnak megfelelni. Feleségeiket is az anya akarata szerint válasszák ki maguknak. Vagy legalábbis elfogadják azt az ajánlatot, amit az édesanyjuktól kapnak.
A beszélgetésen hallhattunk arról is, hogy az arab világban semmi feltűnő és meghökkentő nincs abban, ha az utcán megjelenik melletted egy leopárd vagy egy tigris, vagy ha a szomszédból egy zsiráf dugja át hozzád a fejét, mivel az arab gyermek, akit a szülők mindennel elhalmoznak, gyakran kap egzotikus állatot ajándékba.
A diaképekkel színesített könyvtári rendezvényen számos érdekesség hangzott el a szaud-arabizációról is, a csütörtöki és pénteki szünnapról, a sivatagi homokfüggönyről, a sípályákról és az utcai vízisíelési lehetőségről, a tevetejről, a muzulmánoknak az izraelitákhoz való viszonyulásukról, és természetesen arról, hogy magyarokkal bárhol bármikor össze lehet találkozni. A részleteket a Közel-keleti karma című könyvében írta meg a két szerző.
Az idegenben eltöltött esztendők után Ábrahám Rita és férje úgy érzi, gyermekeik jövője miatt elérkezett az ideje annak, hogy hazaköltözzenek Magyarországra. Hogy miért is? Mert földrajzilag ez egy biztonságos hely, nem jellemzik természeti katasztrófák. Mert emellett kulturálisan is sokrétegű, nagy sporthagyományokkal rendelkező régió. Mert a magyar innovatív és tehetséges, megbecsüli a keveset is, ragaszkodik a hagyományos értelemben vett minőséghez, a családban elfogyasztott ebédekhez, amely további értelmezéseket és értékeket foglal magába. Vannak ugyan hátrányaink, mint például a széthúzó gondolkodás és a gyengécske lojalitás, ám ezeken nagy eséllyel javíthatunk, véli Ábrahám Rita.
Az est bíztató szavakkal és egy közös szelfivel zárult, ami felkerült a Facebookra.