Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Előző részünkben bemutattuk kedves olvasóinknak az első bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy az, amit ma a Ladics-házban látunk, tudatos rendezés eredménye. Egy ismert nevet is előhívtunk a szakmai körökből, amikor kijelentettük, Bugár-Mészáros Károly volt az, aki a Polgári Életmódtörténeti Múzeum koncepcióját kidolgozta. Ő volt az is, aki a már szintén említett forgatókönyvben megemlítette Krasznahorkai Gézát, akiről ezt írja: az ő tevékenysége volt a döntő ennek a gyűjteménynek a megőrzésében.
Krasznahorkai Gézára az idősebb gyulaiak bizonyára még emlékeznek. Könyvtárigazgatói munkásságát Széchényi-díjjal jutalmazták, és emellett, noha ezt ma már annyira nem előnyös emlegetni, egy ideig vezetője volt a a megyei tanács művelődési művelődési osztályának. Rögtön hozzá is tehetnénk, bizonyára azok közé tartozott, akik a pozíciójukkal nem visszaéltek, hanem épp ellenkezőleg, arra használták a titulust, hogy maradandó dolgokat vigyenek véghez. Ezek közé sorolnám a Ladicsok hagyatékának megmentését. Mert ha őszinték akarunk lenni, lássuk be, egy tollvonással akár meg is semmisíthették volna a teljes kollekciót.
Arról is írtunk, milyen lényeges átalakítások történtek a házon az 1801. évi nagy tűzvész után. Most arra térünk ki, milyen módosításokon esett át az épület a 19. század második felében.
Bugár-Mészáros Károly kutatásai szerint az üvegszobát, vagyis a télikert-utánzatot 1864-ben angol mintára alakították ki a beköltöző ifjú házasok. A műemlékes építészmérnök szerint ugyanerre az előképre utal a tálalóajtó is. Ugyanekkor cserélték le a folyosón kibontott pillért egy öntöttvas-oszlopra, s „szerelték be” a központi fűtést.
1875-ben újabb beavatkozás következett, amely az Erkel tér 1. szám alatti házat is érintette. Sajnos mindkét ingatlant rosszul. A Ladics-lak esetében a mai fakapu helyén állt különszobát, ahol főként átvonuló katonákat szállásoltak el, megszüntették, a késő barokk ablakokat pedig tokostól kibontották: helyükre hatosztatú, belül spalettás nyílászárókat helyeztek be. A konyhát átették a lakás végére, de építettek egy fürdőszobát. A vendégfogadás, a szalon-funkció kitolódott az első helységre, az úriszoba pedig a férfi vendégek birodalma lett. A két ebédlő, a benti és a „kinti” így egymás mellé került, a gyermekek macskaasztalát pedig átvitték az üvegszobába.
Folytatjuk…
