cseresznyés jános
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
– Arra törekedtünk, hogy a helytörténeti raktárból olyan tárgyakat hozzunk ki, amelyek kapcsolódnak Gyula város történetéhez, az itt élőkhöz, és az idelátogató turistáknak is valamilyen szinten érdekesek – válaszolta kérdésünkre Cseresznyés János, az Erkel Ferenc Múzeum munkatársa. Mind mondta, így esett a választásuk arra, hogy az 1800-as évek legelejéről a céhes ipart mutassák be részletesebben. Egyfelől sok érdekesség elmondható róla, másfelől a gyulaiak kötni is tudják valamihez, hisz még ismernek gyertyaöntőt, kerékgyártót. A kicsit későbbi időket egy teljes hajdúviselet fogja megjeleníteni. Az egykori díszes egyenruha teljesen jól néz ki, nagyon látványos, ami egy ilyen jellegű kiállításnál nem utolsó szempont, jegyezte meg a tárlat helytörténeti felelőse.
A történész a digitalizált múzeumi képadatbázist is a figyelmünkbe ajánlotta, és kifejtette: ha lépegetünk tovább az időben, azt látjuk, hogy a hazai fotózás kezdete az 1850-es évekhez köthető, az első gyulai fényíró, Weisz Lipót pályájának indulása pedig 1869-hez. Emiatt kicsit előtérbe fogják helyezni a fényképezés történetét is, amihez hozzáadódik, hogy számos izgalmas üvegnegatív van a tulajdonunkban. És mivel ma már elkerülhetetlen, hogy a multimédiás eszközök ne szerepeljenek a kiállításokban, tette hozzá Cseresznyés János, kitaláltak egy olyan táblagépes alkalmazást, amely a negatív képet pozitívvá alakítja át a látogató közreműködésével.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Van például a múzeumnak egy üvegnegája arról, amint Klebersberg Kunó miniszter 1930-ban átadja a polgári fiúiskolát. Egy másikon a kolbászgyáros Stéberl András látható egy családi kártyapartin, csak azt nem sikerült még kideríteniük a közgyűjtemény dolgozóinak, kik láthatók Stéberl mellett a megörökített összejövetelen. Ennek megfejtéséhez az unoka segítségét kérték. Mindkét fotográfia megtekinthető lesz az Almásy-kastély időszaki kiállítóterében
A nagyérdemű a másik neves gyulai kolbászgyúró, Balogh József érdemeit is megismerheti majd a tárlaton, hisz a helyiek közül elsőként ő nyert világkiállítást. A legeknél maradva a történészek figyelmét a harisnyagyár sem kerülte el, nem is kerülhette, tudniillik azzal, hogy fiókvállalatot nyitott egy nagyvárosban, Temesváron, mert ott ingyen téglát és több évnyi adómentességet kapott, a monarchia legnagyobb ilyen jelegű vállalkozásává nőtte ki magát. Ehhez kapcsolódóan jegyezte meg a muzeológus, nemrég valaki felajánlott az intézménynek egy 1920-as, ám még működő körkötőgépet, amit a restaurátor nagyon szépen megtisztított. A masina érdekessége, hogy van benne egy megkezdett fehér zokni. Ez viszont nem lesz látható, mert ahhoz szét kellene bontani a gépet.
Az 1914-ben létrejött ipartestület tagjai közül a kiállítás egyet emel ki, Sal asztalost, aki szinte mindennel foglalkozott, amihez kellett a szaktudása: építkezéssel, bútor-előállítással és temetkezéssel. Mindemellett a sportot is támogatta: az ő munkája a gyulai focipálya lelátója, és ami eddig talán sokak számára ismeretlen volt, teniszütőket is készített. Ezekből is kiállítják azt az egyet, amelyet a tavasszal adományozott a múzeumnak egy gyulai lakós.
A tárlat rendezői központi szerephez juttatják az aviatikus Dobos Istvánt is, aki igencsak fontos figurája, megszállott pilótája a korszaknak. Többször lezuhant, ám mindig túlélte a tragédiát. Mivel idén van az első világháború lezárásának a centenáriuma, adódott az alkalom, hogy Dobos Istvánon át, aki az Adriánál szolgált és könyvet írt a háborús élményeiről, erről is megemlékezzenek.
A terem fénypontja, amiként erről már beszámoltunk, a briliánsokkal díszített 525 grammos Erkel-aranykoszorú lesz, ami mellé két eredeti kéziratot helyeznek el.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
