Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Hát kérem, ilyen a Balkán!

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • G. K. E. • KULTÚRA • 2018. augusztus 04. 14:30
Hát kérem, ilyen a Balkán!
Megnéztük Caragiale Zűrzavaros éccakáját a gyergyói Figura színház előadásában

A 19. század legjobb török-román drámaírójának Zűrzavaros éjszaka című szatírájával jelenítette meg Gyulán a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház azt a világot, amelyet a magyar ember nem mindig ért. Mert tudja ugyan, hogy létezik a Balkán, de nem tudja, mi az. Az Erkel művelődési központban augusztus 3-án előadott remekmű a cucilista román valóságról szól. Magáról a káoszról.

a zűrzavaros éccaka című darab

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Ion Luca Caragiale, akinek a felmenői még a török Caradja (ejtsd: Karadzsa) néven futottak, a román történelem egyik legellentmondásosabb időszakának, az úgynevezett fanarióta kornak a végén született. Közvetlen elődei még törökös kaftánt viseltek csúcsos bojársüveggel, és többnyire görögül, illetve (vagy) franciául beszéltek. Egyik lábukkal a múltban, a másikkal a jövőben éltek, hidat képeztek a könyvekben sötét színekkel ecsetelt fanarióta uralom és a nálánál sokkal fényesebbre festett román „modern kor” között.

Holott a szakadék egyáltalán nem volt olyan mély, mint amilyennek feltűntetik. Ma sem az. A román társadalom máig a fanarióta cucilizmus szerint cselekszik, baksist ad és pereputtyozik, akkor is, ha nincs rá szükség. Ez által mutatja magát többnek annál, amilyen valójában.

A Caragiale által megrajzolt jellegzetesen román társadalmi viszonyrendszer, a sokra becsült szerzői couleur locale hála istennek nem tűnt el a székely darabból. A színpadra állított szobabelső is olyan, mintha csak a bukaresti mahalában, a lomszerű külvárosban lenne, ahol a felkapaszkodott, félig még nagyon is paraszt városi él. A nagyratörő kispolgár. Ebben a házban bontakozik ki az a karakterisztikus szerelmi háromszög (tudniillik a román világban nem számít igazi nőnek az, akinek nincsen szeretője, s valódi férfinak az, akinek nincsen legalább egy babája), amely a Zűrzavaros éccaka kavalkádjának alapjául szolgál.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Aki a produkció szerves részét képező magyar fordításból nem értette meg, annak most röviden összefoglalom, miről is volt szó. Elsősorban Dumitrache kereskedőről, akinek két szenvedélye van: a politika és az asszonya, akire roppantul féltékeny. Ha nem ér rá, mert a csendőrség helyi kapitányaként járőrözik a környéken, a nőt a segédjére bízza, aki ezt ki is használja. Ő azonban ebből mit sem lát. Abból sem, hogy az ismeretlen férfi, akit a lakásában talál, és akit emiatt majdhogynem megöl, nem a nejébe, hanem annak a húgába szerelmes. Másodsorban pedig arról, hogy a javarészt magyar nyelven előadott román darabot feliratozva játsszák, hogy ne legyen baj belőle Romániában.

A Viharos éjszaka (O noapte furtunoasa) című komédia 1879-ben debütált színpadon, és bár nagy sikert aratott, kiváltotta a csendőrség tiltakozását, úgyhogy levették a műsorról. Caragialénak a továbbiakban is többször meggyűlt a baja a hatóságokkal, mivel vígjátékaiban és újságcikkeiben viccesen azt írta róluk, hogy műveletlenek, felkapaszkodottak, és demagóg szólamokat hajtogatnak.

Ezt a vidámságba rejtett kemény bírálatot alkalmazta a mai román viszonyokra a gyergyói társulat. Ezért indítja a felvonásokat a volt román himnusszal, ezért szaladgáltatja a felszarvazott férjt nemzeti színű suhogóban és papucsban, és ezért viszi bele filmszerűen a történetbe az aktuális román politikai diskurzust, amely a hatalmas szegénység és zűrzavar közepette másra sincsen kihegyezve, mint az erdélyi autonómiaellenességre. Ebbe a képbe jön bele a szennyházba járó „tróger” és a többi surmóság, amelyek bármennyire is komikusak, a valóságot mutatják: a kolbász a csilláron lóg, a vasalót sütésre használják, a ruhásszekrényt egy szexbomba posztere béleli, az asztalon, ahol főznek, alszanak is, a zuhanyzót bubis fólia választja el a lakótértől, ráadásul nemcsak, hogy mosdanak benne, hanem bele is pisilnek, a lapos tévé inkább csak dísz, a kaja is, az épületbe ferdén belevert műanyag ablakon át pedig félig-meddig látod csak a világot. Ha egyáltalán látni akarod. A teljes kompozíciót egy ikon koronázza, ami csodákat tesz, mert a Balkánhoz ez is hozzátartozik.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Amiként az is, hogy a primitív miliőbe urizáló francia szövegek vegyülnek bele. A közeget egyébként nyelvileg is teljesen darabhoz illővé teszi Székely Csaba székelykedő fordítása, amely nyilván az oláh tájnyelvet helyettesíti. Mert az is az igazsághoz tartozik, hogy aki jól is beszéli az irodalmi románt, a bukaresti zsargonokat és hadarást nem biztos, hogy elsőre megérti. Erre utalnak a szereplők nevei is (Jupan Dumitrache Titirca, Nae Ipingescu, Chiriac, Spiridon, Rica Venturiano, Veta stb.), amelyek az erdélyi, a bánsági és a partiumi román fülében például teljesen idegenül csengenek, nem beszélve a roppantul fontos hivatali és egyéb funkcióikról, amik szinte lefordíthatatlanok: chiristigiu, ipistat, tejghetar.

A céltalan semmiségekbe feledkező felszínes és képmutató, királysággá minősülő fejedelemségi román valóságot végül maga Caragiale is megelégelte. 1904-ben Berlinbe emigrált, és nem is tért onnan vissza többé.

A gyergyóiak korrajza jól összeállt, sziporkáztak benne a zseniális ötletek, a kortárs megoldások, izgalmas volt, amint légtornászként felmásztak a csilláron, majd visszaereszkedtek rajta, az élő közvetítés is megtalálta a helyét az érthető összevisszaságban és a megrendezett rendetlenségben, a román szöveg üzenetszerűen helyettesítette a franciát, és mindezt profin zárta le a balkáni hejehuja és tánc, a románul bemondott magyar színésznevek (ezt is csak egy romániai magyar érti meg igazán). Az időtlenségével háttere előtt ily módon tombolt az emberi hiúság karneválja.

A darabot Albu István rendezte, aki Tenkei Tibor társaságában a díszlettervezésben is részt vett. A jelmezek Bocskai Gyopár munkái.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)