Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Elza, vagy a világ vége

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Fodor GyörgyKULTÚRA • 2018. július 27. 13:25
Elza, vagy a világ vége
A Miskolci Nemzeti Színház és a k2 Színház közös előadása pompásan bolygatta meg Babits szövegét

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

„Babits Mihály Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című regényét felháborítóan megbolygatva” vitték színre a Gyulai Várszínház 55. évadának repertoárjában a várszínpadon szerda este. 

A k2 Színház egy 2010 nyarán alakult független színházi műhely, amelynek rendezőpárosa Fábián Péter és Benkó Bence. A 2017/2018 évadban a két tehetséges fiatal újra Miskolcon dolgozott, a Miskolci Nemzeti Színház és a k2 Színház közös produkciójaként jött létre az alkotás.

Az eredeti Babits-szöveg „megbolygatás” pompásan sikerült. Regénye a korábbi évszázadok magyar fantasztikus-utópikus műveit tetőzi, Kant antitéziseként is interpretálható. Ugyanis ő fordította Kant Az örök béke című írását. A morális és filozófiai olvasaton túl a regény felfogható a változtathatatlanság rettenetével szembenéző műként is. A regény 1933-ban született, amikor Mussolini rendszere már kiteljesedett, Hitleré elkezdődött, és a vészjeleket a művelt világpolgár már érzékelte. Nem lehetett tudni, mi lesz. A második világháborút követően pedig állandó bizonytalanság alakult ki. Most is visszatért az utópisztikus háborús regények kora (pl. Totth Benedek). Az örök háború korában minden abszurd, groteszk, csavart. Idősíkok találkoznak, minden relatív.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

A dimenzionális kaput ez esetben a Schulberg által feltalált időgép jelenti, egy kis, nyakba akasztható, világító földgömb formájában – afféle Men in Black: „a galaxis az Orion-övön van”-effekt. A sziporkázó ötletekkel, szócsatákkal, nyelvi humorral, valós csatákkal, pörgős dramaturgiával és intertextusokkal (pl. Babits, József Attila, Kosztolányi, Radnóti) zsúfolt időutazás egészen a távoli jövőig halad. Kiderül, hogy a világvégi, véres falú bunker – a látvány Jeli Sára Luca munkája –, amely a szeánsz színtere, amelynek birtoklásáért a szó szoros értelmében is öldöklő küzdelmet vívnak hőseink, akár rakétabázis/időgép is lehet egy távoli galaxisban (nem mellesleg az avasi templom alkamráit mintázzák, minden Miskolcra hangolva). Tömve a darab epizódokkal, flashbackpillanatokkal, amelyeket igazán komoly meditatív betétek szakítanak meg. Ugyanakkor sokáig nincs idő mélyen bólintani az axiomatikus igazságokra, mert a filozófiát mindig humorral, nyegle és obszcén poénokkal, szabad szájú, malac viccekkel szakítják meg a rendezők. Eltorzult, kifordított figurák Hejő Csaba (Kokics Péter) közlegény, aki elfogadja gyermeke csonkítását, Margit (vagyis Káder Kata, kommunista kém / Mályi Margit, Csaba párja, Piti Emőke), aki bárkinek felkínálja magát, amíg le nem lepleződik kém mivolta. Kulcsfontosságú lehetne Bőcsi Jónás, a tanító és pap (Szegedi Dezső) szerepeltetése, de karaktere eltolódik egy zserbózabáló, megbízhatatlan, hitehagyott lúzer felé. Abszurd bohózat, kabarépersziflázs, groteszk, humoreszk, gag, burleszk, ugyanakkor analitikus dráma is, ahogyan Elza karaktere változik. Üdítő katasztrófakomédia, amely önmagára, azaz a színjátszás mibenlétére is reflektál kiszólásokkal. Végig úgy érzem magam, mint Tábory Elemér, nem tudom, mikor álmodom és mi a valóság.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

A színpadi alaptörténetben egy fiatal lány, Miskolczi Elza (Prohászka Fanni) szülinapját ünneplik a szülők, de a meglepiparti helyszíne szüntelen hadműveleti tereppé válik, állandó bombarobbanás, áramszünet. (Több jelenetnek futnak neki többször, az ismétlés, a szituációk széttördelése a reflexív játék része.) Közben világháborús nosztalgiazenék úsznak be, filmképek zuhognak, filmes áttűnések, áthallások torlódnak egymásra (pl. Tarantino). Időről időre elszabadul a pokol. Ilyen jövőből hőseink szívet melengetve emlékezzenek vissza a békebeli kétezres évek elejére, amikor még lehetett filozofálni, kultúráról beszélgetni, nem égettek könyveket, nem volt átkos a műveltség.  

A családtagok egymást terrorizálják, az apa, Miskolczi Mózes (Harsányi Attila) véres kezű szülészorvos, aki legfőként csecsemők csonkolásából jut busás jövedelemhez – nem szereti csinálni, de belátja, így legalább a gyermekek nem lesznek katonák. Mária, a felesége (Szirbik Bernadett) másra sem vágyik, csak hogy lecsillapítsa a kedélyeket, de ő ugyanúgy a rendszer kiszolgáltatott figurája, aki soha nem tehette, amit akart. A vaslépcsőkkel, traverzekkel kibélelt kietlen odú falai vészjóslóan szűkülnek. A frontról hazalátogat egy-egy testvér (Farkas Sándor). Apostoli nevekkel ellátott ikerfigurák, akik mind másképpen jelenítik meg a háborúban sérült elme viszontagságait – itt egyértelműen eszembe jut Móricz, de főképp Örkény Tótékja. Hol Máténak, hol Lukácsnak, hol Menyhértnek vagy Boldizsárnak nevezik őket. Amikor parancsnokként lép színre, azonmód bevezeti a diktatúrát, a háborús terrort, és kivégzi a nagymamát (Molnár Anna), aki előtte örökíti a Föld sorsát Elzára. A Parancsnok a végén önmaga halott voltára döbben, és teljes a káosz, senki sem élheti túl ezt az embertelen világot, legfőképpen az ember nem.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Egy ilyen világban mindenkinek kell lennie fegyverének. De nem mindegy, mire használja. Elza is pisztolyt kap ajándékba Radostyán Tihamértól (Rózsa Krisztián), a félszemű, kampókezű, műlábú hadfitól, akihez a szülők hozzá akarják adni feleségül, mert hát övé a bunker, a további létük tőle függ. De Elza mást szeret, Arnóti Dezsőt (Feczesin Kristóf), aki a fronton harcol, a háborúban, s ahonnan haza is tér, a lány nagy örömére. Jelen világunkban nem lehetnek egymáséi, de talán egyikben sem. A szerelem, barátság, bizalom, család, lojalitás mind eltűnni látszanak a legeslegutolsó emberiség órákban. Minden egész eltörött!

A menekülést, a reményt Elza jelentené, aki olykor illúziót keltően adja a naiv (olykor álnaiv), de mindenre elszánt, világra csodálkozó, megedződött leányt. Mellette lehetne végső megoldás az abszurd kompánia irodalmian legszimpatikusabb tagja, a bajszos, zömök, kötényes bejárónőként megjelenő Cenci (Fandl Ferenc), akiből egyszerre csak a legendás Babits Mihály lesz. Valaki azonban meghal, oda az igazság, így mégis igaza lesz az eredeti regénynek: „Hátha ez valóban a Kis Föld, szóról szóra. Egy nagy kísérlet, tudományos játékszer, miniatűr próba. Pontosan az, amit a régi tudós csinált, akiről olvashatunk. Szó szerint és nem szimbolikusan. Tudja, hogy ebben nincs semmi lehetetlen?”

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

 

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)