A töltésen biciklizve lettem figyelmes az állatokra. Előbb azt hittem, hogy egy vizslát látok az árnyékban, de amint közelebb értem, tisztázódott, hogy egy őzmama a kicsinyével. Néhány percig szemeztünk, aztán a gida behúzódott az erdőbe, az anyukát viszont sikerült lefotóznom. Aztán bement a picinye után.
Néhány perc múlva neszezést hallottam a hátam mögött. Amint megfordultam, két őzpár játszadozott a fűben, a közelemben. Gyorsan róluk készítettem felvételeket. Sajnos azonban arra jött két kerékpáros, ezért visszaszaladtak a fák közé.
Picit arrébb mentem, ahol ismét találkoztam egy őzanyukával. Lefotóztam őt is, de nagyon megijedt, üvöltve (gondolom veszélyt jelezve) rohant be a rengetegbe, én meg nagyon rosszul éreztem magam az eset miatt. Még most is lelkiismeretfurdalásom van.
Közel három és fél órát töltöttem el a helyszínen. Többször is előjöttek, így bőven volt lehetőségem gyönyörködni bennük.