Csakis a szerencsén múlott, hogy az idei ünnepi könyvhétre három József Attila-díjas szerzőt sikerült meghívnia a tékának. Hisz lett volna egy ösztöndíja, de elhalasztódott, így Dragomán György el tudott jönni Gyulára, mondta köszöntőjében Dézsi János könyvtárigazgató.
A házigazda Dávid Péter elsőként egy rövid expozét tartott arról, miként ismerkedett meg az íróval, majd a szerző pályarajzával állt elő.
A meghívott három kötete közül elsőként A fehér királyról hallhattunk. A kultuszkönyvet harminc nyelvre fordították le, film is készült belőle. Lapjain egy kisgyermek meséli el a saját történetét, amely a nagy diktatúra idején játszódik Erdélyben, ahonnan az édesapját elviszik az egyik átnevelő táborba. A regény valójában arról szól, hogyan próbál meg felnőni a legény ebben a rendszerben, miként találja meg benne a helyét.
– Olvasás közben nagyon sokszor meg kellett állnom, és kijelentenem: hű, ez nagyon kemény, ez igazán súlyos. Szerencsére nem egy Dosztojekvszkij, de még így is ütős – foglalta össze benyomásait Dávid Péter.
A fehér király naratívájától eltérően a Máglyában egy kislány beszél magáról a rendszerváltás éveiben, miután elveszítette a szüleit, és a nagymamájához került. A könyv azt fedi fel, miként csapódnak le a politikai bizonytalanságok a mindennapokban, és azt is, hogy miként éli ezt meg egy fiatal.
A sajátos szereposztásról Dragomán György megjegyezte, izgalmas volt belebújnia egy nő bőrébe, ezért is találta ki ezt a formát. A nézőpontváltás mellett persze más is érdekelte, egyebek mellett az, hogy mi történik akkor, amikor nem történik semmi. Ezek a pillanatok ugyanis attól izgalmasak, hogy ilyenkor belül történik valami. Emmának például igénye van arra, hogy azt mesélje el, amikor csak ül a kertben, nézi a hangyákat, és közben arról gondolkodik, hogy ő kicsoda. Hatására állítólag az olvasók közül is sokan megtanultak emlékezni, visszamenni a múltjukba.
A Máglya egyébként a szerzőnek az a regénye, amelynek a végén azt érezte, hogy harminc év után végre író lett belőle, lediplomázott.
Az est harmadikként megbeszélt kötete, az Oroszlánkórus novellákat tartalmaz. Olyan novellákat, amelyek maguk is több novellából állnak össze, javarészük a zene köré szerveződik és harminc év termését jelenti.
Ennek kapcsán a meghívott kifejtette, novellát azért ír, mert szereti. Azt természetesen nem, hogy roppantul könnyű belebukni, mert minden szavának tétje van. A regényírás más, a tempója is kényelmesebb, időt ad, hogy foglalkozva legyen vele. Az elsőt, a buzdítás regényét tizenöt évesen kezdte el írni, s huszonkilenc évesen fejezte be. Amikor a végére ért, elhatározta, nem ír még egyet, nem akarja bezárni magát a regény keretei közé. Az a félelem is folyton benne lappangott, hogy mi lesz, ha sosem ér a végére, és sosem lesz belőle író. Amikor 2002-ben mégis megjelent a könyve, megkönnyebbülést érzett. Ekkor tisztázódott benne, hogy nehezen, de megérkezett valahová.
A fehér királyból, amelyre többet mondták azt, hogy novellaregény, film is készült. Nem meglepő, hangsúlyozta Dragomán György, hisz az ő fejében valójában filmek születnek meg, ezeket írja le utólag. Azt viszont nem tudná elképzelni, hogy a könyvét, kínkeserves munkájának eredményét szétszedjék egy film kedvéért. Pedig előfordult: erdélyi történetét egyszer áthelyezték az űrbe. Tanulságos lett ugyan, de nehezen felismerhető. Ő pedig rájött, hogy a filmkészítéssel neki biztosan nem kell foglalkoznia. Már csak azért sem, mert nem szeret hatalmi viszonyokba bonyolódni. Vannak ugyanis axiómái, amelyekhez addig tartja magát, amíg ki nem teszi a pontot a mondat végére.
Az est befejezésében Dragomán György azt tanácsolta a megjelenteknek, hogy olvassanak sokat, de legalább egy félórácskát naponta, s arra is javaslatot tett, hogy mit: egy időben négy különböző könyvet. Az egyik legyen egy nem irodalmi mű, a másik regény, a harmadik novellás kötet, a negyedik versantológia. Novellát buszon, villamoson, metrón olvassunk, verset reggel. Arra is rámutatott, hogy aki írni szeretne, az mindenképpen olvasson verset, és tanuljon meg írni is verset. Mert a nyelv ereje a versben mutatkozik meg leginkább. Úgy vélte, nem létezik, hogy nincs rá időnk, mert ha fogmosásra van, akkor a könyvre is kell, hogy legyen. Aki megfosztja magát tőle, rengeteget veszít.
Dragomán György szövegeiből az író-olvasó találkozón Pap Viktória olvasott fel.