Bay Zoltán képét Görgényi Ernő, Márky-Zay Lajos és Bársony István leplezte le
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A világhírű kutató életpályáját elsőként a Gyulai Dürer Albert Általános Iskola Bay Zoltán tagintézményének diákjai idézték fel verses-zenés összeállításukban, majd a gyulai önkormányzat nevében Görgényi Ernő polgármester mondott köszöntőt. A városvezető rámutatott: a testület emlékezetpolitikájában kitüntetett helyet foglal el Bay Zoltán. A rá való emlékezésnek időről időre vannak jeles eseményei, amelyekkel a gyulai polgárok közössége méltóképpen juttatja kifejezésre azt a tiszteletet és azt az elismerést, amit szívünkben érzünk iránta. A tudós iránt, aki olyan eredményeket ért el, amelyeknek köszönhetően ma világszerte az egyik legismertebb magyarként tartják számon.
A polgármester kifejtette, az elmúlt negyed században Gyula városában általános iskolát, középiskolát és tanulmányi ösztöndíjat is elneveztek róla, tavaly emlékszobát nyitottak a tiszteletére Gyulaváriban, ahol a református templom kertjében egy emlékmű is emlékeztet arra a tudósra, akinek annyira fontos volt a szülőhelye, hogy nyughelyéül is a gyulavári református temetőt jelölte ki.
A kutatót ábrázoló festmény leleplezéséről Görgényi Ernő azt mondta, jelentős esemény, hisz üzenetértéke van. Az egykori megyeháza dísztermében ugyanis olyan személyiségek portréit helyezik el, akikről úgy gondolják, méltán lehet büszke rájuk minden magyar ember.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Bársony István akadémikus felszólalásában azt szorgalmazta, teremtsék meg összefogással annak törvényes keretét, hogy a Washingtonban elhunyt tudós legalább posztumusz visszakaphassa magyar állampolgárságát. A Magyar Tudományos Akadémia tagja úgy vélte, ez a mai társadalom adóssága a tudós családjával szemben.
Simon M. Veronika portréját ezt követően Görgényi Ernő, Bársony István és Márky-Zay Lajos leplezte le, majd Tóth Tibor tolmácsolásában a jelenlévők meghallgathatták Bay Zoltán egykori kedvenc versét, Illyés Gyula A gyulavári főutcán című költeményét.
Az ünnepség második részében az eseményre meghívott előadók tartották meg beszédeiket. Kincses József, a Magyar Honvédség 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred őrnagya Bay Zoltán és a magyar honvédelem kapcsolatáról értekezett, kiemelve a fizikus szerepét a második világháború légvédelmi rendszerének kiépítésében. Az vezető beosztású tiszt utalt arra is, hogy a Bolyai János katonai műszaki főiskolán ő még nem tanulhatott Bay Zoltánról, mert felfedezései, érdemei a rendszerváltozás előtt nem szerepelhettek a tankönyvekben. Munkába állása után ő maga kezdeményezte, hogy a fegyvernemi ünnepségüket a gyulavári emlékművénél tartsák meg. Azóta, immár tíz éve minden esztendő február 6-án elzarándokolnak katonatársaival Gyulaváriba, ahol megemlékeznek Bay Zoltánról és a radarholdkísérletről.
Bársony István
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az ELTE Űrkutató Csoportjának részéről Ferencz Orsolya tudományos főmunkatárs értékelte a fizikus életművét. Kijelentette, Bay Zoltán egy olyan szellemóriás volt, aki a háborús radaroknál sokkal messzebbre tekintett, hisz már gyermekkorában a világűrbe nézett, a Holdról fantáziált. Ennek legkifejezőbb igazolása, hogy ő és csoportja helyezte fel Magyarországot az űrvizsgálat térképére, ahol a mai napig nekik köszönhetően vagyunk jelen.
Ferencz Orsolya megjegyezte: Bay Zoltán zsenialitása abban is megmutatkozott, hogy a tudományos horizontot sosem szűkítette le. Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Szabó Lőrinccel, Szentgyörgyi Alberttel, Neumann Jánossal, Max Planckkal, Albert Eisteinnel, Werner Heisenberggel és a kor sok más kiemelkedő személyiségével ápolt baráti és szakmai kapcsolatot.
– Ha azt mondjuk, hogy az emberiség történetét a világűrben írják, akkor ezt vegyük nagyon komolyan. Mert olyan kihívások előtt állunk, amelyeket az űrkutatás nélkül már nem tudunk megoldani. Ilyenkor mindig kanyarodjunk vissza Bay Zoltánhoz és a rádiócsillagászat atyaihoz – fogalmazott Ferencz Orsolya.
Kincses József
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A kutató sikere azonban nem sokáig tartott, tudtuk meg az ünnepségen, mert a fizikusnak el kellett menekülnie innen, és megfosztották mindattól, ami számára fontos volt. Az előadó aláhúzta: ő ennek ellenére nem adta fel, a lelkében továbbra is az maradt számára a legfontosabb, hogy honnan jött, szolgálata Magyarország irányába egész életén át tartott. Végakaratában azt kérte, hozzák vissza hamvait szülőhelyére.
– Minden tudományos eredményét hálás szívvel köszönjük, nyomdokába lépni szinte lehetetlen – zárta gondolatait az űrkutató csoport tudományos főmunkatársa.
Márky-Zay Lajos csillagász rendkívüli fizikaóra helyett Bay Zoltán koráról és magáról a fizikusról tartott tartalmas fejtágítót. Felidézte: emléke ápolásával Toró Tibor akadémikus barátja bízta meg egy temesvári séta alkalmával. A bánsági fizikus volt ugyanis az első, aki könyvet adott ki Bay Zoltánról a Kriterion kiadónál, és bizalmas barátjaként őt kérte meg arra, hogy a vasfüggöny szorításában juttasson el egy példányt a tudóshoz Amerikába.
Ferencz Orsolya
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Márky-Zay Lajos arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyulavári állandó kiállítást kötelességszerűen minden gyulai diáknak legalább egyszer fel kell keresnie, mert példaértékű mindaz, ami a kutatóval kapcsolatban ott el van helyezve.
A gyulai csillagász előadásán végén így fogalmazott: az ország nemcsak, hogy veszített azzal, hogy a magyar tudósok elmenekültek innen, hanem nyert is, mivel ők azok, akik elvitték a magyar oktatás jó hírnevét a világba, s elérték, hogy magyarnak lenni mindenütt kiváló belépőt jelentsen.
