Kérdésünkre, miszerint jellemző-e Gyula városára a szecesszió, Béres István főépítész azt válaszolta, hogy nem, de eléggé számottevőek azok az épületek, amelyek ennek a stílusnak a jegyeit viselik magukon.
Emellett azt is érdemes tudni Gyuláról, tette hozzá, hogy már a középkorban a Dél-Alföld egyik régióközpontja volt. Ebből adódóan a 19. század végén itt is éreztette hatását a gazdasági fellendülés, így a 20. század elején megjelenhetett utcáin, terein az újfajta stílus, amely felváltotta a gótikus, a reneszánsz és a barokk építészet ötvözetét, vagyis az eklektikát. Ezzel egy időben megszületett az újfajta szemlélet is: a homlokzatdíszítésekkel a természeti motívumokat, a növényi formavilágot próbálták meg visszatükrözni.
Az említett időszakban tehát Gyulára is érkeztek olyan mesterek, akik a fővárosban elsajátított stílust kísérletező módon a helyi viszonyokhoz kezdték alkalmazni. Azt a szecessziót, amit hajlékonysága alkalmassá tett erre, és amelynek Európában is volt egy csepp merítése: bizonyos helyeken art decónak vagy art nouveau-nak, másutt modern style-nak, stile floreale-nak nevezték, minden egyes országban másképpen, tájékoztatott Béres István.
Mindezek ellenére városunk főépítésze szerint az egészen hangsúlyos „virágos” szecesszió a Kárpát-medencében jelent meg, és ennek megvannak a jelei is, hisz a nagyobb magyar városok rengeteg gyönyörű példával támasztják ezt alá. Ezek között említhető a kecskeméti Cifrapalota és a szabadkai városháza, illetve számos temesvári és nagyváradi épület.
Gyula egyik legnagyobb szecessziós ingatlanja az egykori 1-es számú iskola épületegyüttese a Kossuth Lajos utcán. Legkorábbi szárnyát, a Károly Róbert utcait 1908-ban emelték, hogy helyet biztosítson az első állami elemi iskolának. A hajlított, íves tömb, amely az első polgári leányiskola funkcióját kapta, 1912-ben került mellé. Mindkét épületet egy fiatal építészmérnök, Pfeff Ferenc tervezte, aki a szecesszió nagymesterének, Lechner Ödönnek, vagy ahogyan még a saját korában nevezték, Ödi bácsinak az irodájában dolgozott, tőle leshette el a stílus fortélyait.
Amit viszont kevesen tudnak és kevesen is látnak, nyomatékosította Béres István, az a gondosan megőrzött lakóépület, amely a Scherer Ferenc utca végén, a németvárosi Élővíz-csatorna hídjának lábánál áll. Díszítése az 1-es iskoláéhoz hasonló, nem is véletlenül, hisz ezt az ingatlant is Pfeff Ferenc tervezte.
– Azért emeltem ki, hogy fiatal építészmérnökként követte el ezeket a gyulai épületeket, mert később ő lett a Magyar Államvasutak főtervezője, így rábízták a zágrábi, a szegedi és a többi nagy jelentőségű vasútállomás tervrajzainak elkészítését – mutatott rá a főépítész.
Gyula városban csaknem 40 olyan épület van, amely a szecesszió formajegyeit viseli magán. Ezek érthető módon nem azonos minőségűek sem a szabadkai városházával, sem a Cifrapalotával, sem a híres budapesti példákkal, a Postapalotával, az Iparművészeti Múzeummal vagy a Földtani Intézettel, mégis a maguk földszintes polgári lakóház mivoltukban és dekorativitásukban szecessziósak, magyarázta Béres István.
Az előkészületben lévő térképre az összes közismert gyulai szecessziós példa felkerült, egyebek mellett a Béke sugárút elején magasodó valamikori Weisz-villa, ami jelen pillanatban Civil Házként ismert, a Zöldkereszt udvarán lévő Czinczár-villa, amelynek építője konyakgyárat és harisnyagyárat is üzemeltetett városunkban, a ma Ikonként, korábban Lidóként, és még korábban Hóvirág cukrászdaként számon tartott belvárosi vendéglátóhely a gyaloghíd mellett, Miskutza Péter hajdani hentesüzlete az Eminescu utca 2. alatt és a hozzá közeli „Háromszög”, vagyis Marosán György gyertyaöntő háza, a Gyulahús Kft. Stéberl-villája, a Komló szálló, a vízügyi palotává lett Békés Megyei Takarékpénztár impozáns irodaépülete, a Royal Mozgószínház és a 14. szám alatti Pfaff-ház. Felvették a listára Faulháber András és Preisler Jakab Hétvezér utcai kétszintes lakóházát is, amelynek földszintjén motoros bolt és programiroda van, de ugyanide sorolták a volt harisnyagyár műemléképületét és a Sörpatikának helyt biztosító Titz-Reinhardt-házat is, valamint a Bene-villát.
Hogy mi mindent még, hány kevésbé szem előtt lévő épületet és mely síremlékeket, arról a szecessziós térkép ad majd útbaigazítást.