Gyulai Hírlap - „A gyermekekben már a legzsengébb korban el kell ültetni a magyar kultúrát”

– A közelmúltban újabb szerepet ajánlottak Önnek a Jókaiban. Azonnal igent mondott?

– Amikor Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója megkeresett egy felkéréssel, nagyon megtisztelőnek éreztem, és igen, azonnal elfogadtam. Már csak azért is, mert az 1990-es évek elején gyermekszínészként ebben a teátrumban kezdtem a pályámat, itt lettem megfertőzve a színház miliőjével és szeretetével. A direktor úr már a múlt év szeptemberében is meghívott a Törvénytelen randevú című vígjáték egyik figurájának alakítására, s akkori megkeresése is fontos dátumként íródott bele az életembe: 1992 óta ekkor léptem fel újra a csabai színpadra. Bár ez csupán egy epizódszerep volt, számomra mégis fantasztikus élményt jelentett, hisz azokkal a színészekkel ülhettem ismét egy asztalnál, akik gyermekkoromban nagy hatást gyakoroltak rám, mint például Hodu József, akivel Valkay tanár úrként találkoztam először. Most partnerként játszottunk együtt, és ez nagyon szívet melengető volt.

– Milyen megbízással csábították vissza a szomszédvárba?

– Seregi Zoltán direktor úr ezúttal egy Mikszáth Kálmán által írt történelmi mesében, A beszélő köntösben kínált fel nekem egy nagyon izgalmas szerepet, a nagyon gonosz és pogány Olaj bégét, amit nagyon nagy örömmel vállaltam el. Így olyan művészek mellé kerültem, mint Tomanek Gábor és Mészáros Mihály, akiktől tizenévesként volt alkalmam először tanulni a Légy jó mindhaláligban.

– Kikkel játszott még együtt ebben a produkcióban?

– A rutinosabb kollégák mellett a darabban főszereplőként Czitor Attila volt látható, aki mellett Gulyás Attila is megmutatta magát egy nagyon jó kis szerepben. Feltűnt még a darabban Koleszár Bazil Péter, Berta János, Szőke Pál, és nem utolsó sorban Csonka Dóra cigánylányként. Az előadást a Jászai Mari-díjas Halasi Imre rendezte, és gyermekbérletes előadásként játszottuk. Hála istennek nagy sikerrel, a gyermekek rendkívül szerették. Mindezek mellett én is szerettem a szerepet: nagyon gonosz voltam benne, meg nagyon török is, a hitelesség kedvéért pedig még egy kis tetoválást is rajzoltattam magamnak. 

– Mit üzent a mának ez a mű az Ön értelmezésében?

– Meglátásom szerint a gyermekekben már a legzsengébb korban el kell ültetni a magyar kultúrát. Ismerjék meg a magyar történelmet, irodalmat, és azt is ezzel együtt, hogy mit jelent magyarnak lenni a szó legnemesebb értelmében. Nagyra értékelem, hogy Seregi igazgató úr már indulásakor zászlajára tűzte ezt a törekvést. Intézményvezetői pályázatának egyik fő mottójába belefoglalta, hogy megválasztása esetén magyar ősbemutatókat fog műsorra tűzni. Ez az előadás is egy magyar ősbemutató. Zalán Tibor átiratában A beszélő köntöst Magyarországon még nem játszották. Úgy vélem, elérkezett az ideje annak, hogy újjáfogalmazzuk, mit jelent magyarnak lenni, és felismerjük annak fontosságát, mennyire vissza kell térnünk a gyökerekhez, oda, ahol még nem jöttek elő negatív sztereotípiák. Sajnos való igaz, volt olyan időszak, amikor a magyar nem lehetett büszke a magyarságára. Olyan is volt a történelmünkben, amikor nem is lehetett erre büszkének lenni. A gyermeket viszont rá kell nevelni arra, hogy kell és szabad is büszkének lennünk arra, hogy mi magyarok vagyunk.