A jazzvilág legnagyobb klasszikusaira is hivatkoztak az április 26-án városunkban fellépő muzsikusok, így senki sem távozhatott elégedetlenül a várszínházból. Ezt már csak azért sem tehettük volna meg, mert abban a színvonalas előadásmódban, amit a Révész Richárd Latin Trió és Urbán Orsi képvisel, sajnos ritkán van részünk a fürdővárosban. A közönség nem is hagyta köszönet nélkül a formáció produkcióját.
A teátrum meghívottjai olyan világhírű slágerekkel érkeztek hozzánk, amelyeket, mint mondták, nagyon szeretnek. Műsorukat a Guaguanco blues-zal indították, azzal a kubai tánccal, amihez maguk a kubaiak csak ritmushangszereket használnak.
A folytatásban egy kis kitérőt tettünk a klasszikus zene irányába, annak köszönhetően, hogy Révész Richárdék egyszer csak gondoltak egyet a múltban, majd feltették maguknak a kérdést: mi lenne, ha népszerű dallamokat dolgoznának át kubai afro stílusban. Így született meg Beethoven Patetikus szonátája 3. tételének trióértelmezése.
Saját szerzeményeik közül a Tenjót játszották el. Egyszerűen „csak azért”, mert Tenjo Révész Richárd egyik kedvence feltöltődési helye, s úgy érezte, varázsát közvetítenie kell mások felé is. A település Kolumbiában található, Bogotától 25–30 kilométerre, gyönyörű környezetben. A zenész Tenjo szépségét és szomorúságát fogalmazta kompozíciójában, miközben azt is bemutatta, mit jelent szoros barátságot ápolni egy hangszerrel.
Aztán egy másik barátját, Urbán Orsit is színpadra szólította. Az énekesnőről azt mondta, meghatározó művész az életében. A következő percekben Chick Corea Spainje csendült fel, majd Antonio Carlos Jobimtól a melankolikus és intim hangvételű Képek feketében és fehérben. Ezzel a jazznek egy másik területére kalauzolta el a nagyérdeműt az együttes.
A kubaiak közül Ernesto Lecuonát szólaltatták meg. Tőle a La comparsát játszották el saját elképzelésükben. Lecuona volt az első kubai zeneszerző, aki a helyi folklórt és a klasszikus zenét ötvözni merte. Számos operát írt, különböző nagyzenekari művet és zongoradarabot, amelyek a mai napig igen népszerűek a latin földrészen. És persze Európában is. A La comparsa azt a közösségi ünnepet, amikor a kubaiak összejönnek, táncolnak és énekelnek. Ők ezt a nap bármely szakában meg tudják tenni. A dal ezt is üzente.
Brazíliába Ariel Ramirezzel tértünk vissza. Segített nekünk ebben az Alfonsina y el Mar, vagyis az Alfonsina és a tenger, amelynek szintén izgalmas a háttere. Ramirez édesapjának ugyanis volt egy nagyon bájos tanítványa, Alfonsina Storni brazil költő, akinek csodálatos versei voltak. Ezek egyike az Alfonsina y el Mar. A hölgy karrierjének azonban tragikus vége lett, mert hirtelen felindulásból véget vetett az életének: hófehér ruhában besétált a habok közé. A legenda szerint. A valóságban viszont az történt, hogy a mólóról belevetette magát a tengerbe. A zenész Ramirezt viszont annyira megihlették Storni költeményei, hogy a poétanő halála után dalban emlékezett meg róla.
Mozart Török indulójának sajátos és bravúros interpretációja után a feledhetetlen koncertet az Urbán Orsival kiegészült Révész Richárd Latin Trió (Révész Richárd: zongora, Fonay Tibor: bőgő, Czibere József: ütőhangszerek) a Bechamel muchóval zárta.