Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Mi egyébhez is kötődne a magyar költészet napi „százéves” bejegyzésünk, mint a költészethez. Többször is említést tettünk róla sorozatunkban, hogy a vendégkönyvbe nem csupán dicséretek és elmarasztaló, dühös vélemények kerültek be, hanem versek, sőt lekottázott dalok sokasága is.
Ami a versfaragást illeti, volt, aki valódi érzékkel nyúlt a lanthoz, de volt olyan is, aki elhitte ugyan magáról, hogy tehetséges, és fantasztikus lírai alkotást hagy az utókorra, mégsem sikerült felemelkednie a József Attila-díjig.
Hoztunk ezért ma Önnek, kedves versszerető, focirajongó olvasó egy kis poétikát a ránk maradt gazdag kínálatból, amelyről joggal feltételezhetjük, hogy örökérvényű. Hisz mi egyéb is lehetne ma szebb ajándék annál, mint amikor a kettő, a magyar költészet és a magyar labdarúgás összefonódik, majd egy édes ölelésben halhatatlanná válik!
Futball meccset nézni jöttünk,
S e cukrászdában kikötöttünk.
S bár csapatunk öt gólt kapott,
E bájos hely vigaszt adott.
Rákos Jánosné
1961. május 7.
