Nemzeti ünnepünk és a gyulai múzeum megalapításának 150. évfordulója alkalmából visszamentünk néhány évtizedet az időben, és beleolvastunk a régmúlt idők hírlapjaiba és levéltári anyagába. Ezt most néhány szóban foglaljuk össze.
A március 15-i ünnepségek kapcsán egy 1928. évi újsághírre hivatkozunk, amely a Békésmegyei Közlönyben jelent meg A gyulai múzeum különlegességei címmel. Ebben nem kevesebbet állít a szerző, minthogy városunk közgyűjteményében őrzik Batthyányi Lajos gróf koporsójának egyik darabkáját, sőt, Báthory Erzsébet 17. századi magas sarkú cipőjét.
A szenzációs bejelentés valószínűleg sokak érdeklődését felkeltette, s valószínűleg a lap olvasottságát is megnövelte, mígnem Implom József múzeumőr helyreigazítást nem kért „egyről-másról”.
Levelét, amelyben határozottan cáfolta, hogy a cipellő, amelyről írtak, Báthory Erzsébeté lett volna, a szerkesztő úrnak címezve juttatta el a laphoz. Bizonyítékot ugyan nem tudott előállítani igaza mellé, de mint fogalmazott, alátámasztani sem tudják, hogy a cikkíró kijelentése helytálló lenne.
Valamiféle igazolást azonban mégis felhozott, és ezt így foglalt össze: „néhány éve divat, hazafias szükség volt, hogy minden múzeumban legyen, meglegyen”, és nem csupán Erzsébet asszony lábbelije, hanem Petőfi pisztolya és Kossuth apánk kalapja is. Utóbbi, mint ismeretes, kultikus jellegűvé vált, és teljes folklórkincs épült rá az idők során.
Mi most egy ehhez kapcsolódó nótával köszönünk el olvasóinktól:
Kossuth Lajos kis kalapja,
Nemzeti szín lobog rajta,
Az is azért lobog rajta,
Országunkat igazgatja.