Liska András és Szalai Emese
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A tudományok művelésének gazdasági jelentősége is van
Az Agyagba zárt hétköznapok – A 15–17. századi fazekasság emlékei a gyulai várból című kötet a szakemberek részére íródott, és az teszi különlegessé, hogy a gyulai várban 1956 és 1961 között végzett ásatás kerámia-leletanyagát mutatja be. Mivel nincsenek előzményei, az újdonság erejével hat.
A március elsejei gyulai könyvbemutatón a megjelenteket házigazdaként Dombi Ildikó, a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont ügyvezetője, majd az önkormányzat nevében Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere köszöntötte. A városvezető aláhúzta, büszke arra, hogy olyan településen élhet, ahol a tudományos publikációk kiadásának évszázados hagyománya van, hisz hozzájárulnak a város szellemi életének pezsgővé tételéhez, értékeinek gyarapításához.
Görgényi Ernő úgy vélte, a tudományok művelése nemcsak a kulturális javakat gyarapítja, hanem gazdasági jelentősége is van, az örökségturizmus révén ugyanis hozzájárul a turisztikai ágazat erősítéséhez, gyarapodásához, az emberek megélhetéséhez, a város bevételeinek növeléséhez, és így a közszolgáltatások színvonalának emeléséhez.
– Gyulán minden fejlesztés alapelvéhez hozzátartozik a hitelesség, az élményszerűség és a fenntarthatóság. De egyik fejlesztés, örökségturisztikai attrakció sem lehet hiteles, ha nincs tudományos alapja – fogalmazott a városvezető.
Görgényi Ernő
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Sosem nőjük ki gyermekkori álmainkat
Liska András moderátorként elsősorban arra volt kíváncsi, mi vitte rá Szalai Emesét arra, hogy régész legyen. Az Erkel Ferenc Múzeum vezetőjének kérdésére a Budapesten élő békéscsabai archeológus azt válaszolta, már gyermekkorában tudta, mi szeretne lenni, ám arra a konkrét élményre, amely elindította ezen az úton, nem emlékszik. Úgy vélte, döntése valószínűleg ahhoz kapcsolódik, hogy sosem nőjük ki gyermekkori álmainkat.
Szalai Emese elmondta, egyetemi éveinek elején, mint sokan mások, a népvándorlás korával szeretett volna foglalkozni, csak később lett középkoros. Egyik tanára ajánlotta figyelmébe, aki tudta, hogy a Parádi Nándor által kiásott anyag Gyulán van, és feldolgozásra vár.
Liska András afelől is érdeklődött, lehetett-e hasznosítani Parádi Nándor ásatási naplóit. A könyv szerzője erre kifejtette, a szükséges dokumentumokat három helyről sikerült összegyűjtenie, és kicsit az is megdolgoztatta, hogy akkoriban teljesen más módszereket alkalmaztak, mint most, ráadásul Parádi Nándor gyakran hiányzott a helyszínről, és a feltárással párhuzamosan folyó építkezések is hátráltatták a munkát. A könyv megírásához főként a rendelkezésére álló szakirodalmat használta fel.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Számos izgalmas felvetés is bekerült a könyvbe
Érdekességként, és a szerkesztő felvetésére Szalai Emese megemlítette, csaknem 1300 tárgyat sikerült rekonstruálnia, ám a Corvin- és a Maróthi-korszakból szinte egyáltalán nem maradt fent kerámiaanyag. Ennek két oka lehet. Az egyik az, hogy gyakran takaríthatták az udvart, a másik pedig, hogy nem laktak itt folyamatosan, tehát nem halmozódhatott fel a szemét.
Kutatásai során Szalai Emese saját elméleteket is felállított, megcáfolva a korábbiakat. Ezek egyike, hogy a magasabb rangú törökök igenis használták a téglavárat, amely akár még raktárként is funkcionálhatott ekkor.
A könyvbemutatón szó esett a kötetbe beemelt legértékesebb porcelántárgyról is, illetve arról, hogy a török típusú tálalóedények mellett tűzállók is szép számmal előkerültek, importáruk és hazai gyártmányok egyaránt, így mondhatnók, komplett a szerviz. Bizonyos szálak, no meg a néprajz Körösrévre is elvezették, amelynek műhelyéből szintén kerülhettek ide termékek. A leletanyag egésze szerinte mégis a belgrádi várban találthoz áll a legközelebb.
A beszélgetés részvevői előtt tisztázódhatott, hogy azok, akiket mi gyűjtőnéven törököknek nevezünk, valójában balkániak voltak, és hogy az egykori várban egy gőzfürdő is működhetett, amit felmelegített, majd hideg vízzel lelocsolt ágyúgolyókkal üzemeltettek. Ennek részleteiről a könyvből tájékozódhatnak az érdeklődők.
Szalai Emese zárszóként kifejtette, amennyiben csak rajta múlna, a későbbi ásatások eredményeit is feldolgozná, sőt, a gyulai szandzsák teljes anyagát.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
