Képünk a Körös Táncegyüttes korábbi előadásán készült
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A zenei és táncos anyag az erdélyi Mezőség folklórkincséből építkezik. A magyarok Közép-Erdélynek ezt a területét lakták be a legkorábban, és ez az a vidék, amely a középkor folyamán legkorábban lett soknemzetiségűvé. Táncos és zenei kultúrája rendkívül sokszínű, mégis nagyon egységes. Sajátos ritmusa van arra az életnek, és a terület néprajzi értékei is nagyon különösek.
Az egykor mocsaras, lápos erdős dombvidék napjainkra a Makkai Sándor, Sütő András, Wass Albert, Kemény Zsigmond, Bánffy Miklós és mások által is találóan megrajzolt „Holt-tenger”, ahol az évszázadok egybeötvözték a mezőségi ember gondolkodását, folklórját. Ennek ugyanolyan gyöngyszeme egy múlt század eleji amulett, amely azóta kézről kézre jár a mezőség egyik leghíresebb zenész-táncos dinasztiájánál, vagy az a tény, hogy az „Erdély Versailles-jának” is hívott Bonchidára Pestről hozattak a grófok a falusi cigányzenészek mellé embert, aki a főúri zenei világra okítja őket, és ez a fajta méltóság a zenei és táncos világban jól körvonalazódik...
A műsorban felvázolt cselekmény íve szerint, bár a „régi mezőség” átalakul, megszűnik, ha az ember megkongatja a lármafát – mellyel a régi világban üzentek egymásnak az emberek –, átvitt értelemben a lélek hangjait kongatja meg. Ezzel fel lehet mutatni egy olyan színes harmóniát, amely akár a mezőségi dombok, völgyek különös ritmusát és az ott élők lüktető életét is jelenthetik.
Az egész estés, egybefüggő előadás filmszerűen épül fel, és saját, önálló színpadképpel, erre az alkalomra létrehozott hanggal, szövegekkel készül, alkot összefüggő egységet. Az est főszereplője a gyulai Körös Táncegyüttes és kísérő zenekara, koreográfusa Patyi Zoltán.
A 18 órakor kezdődő produkcióra 1200 forintos áron kaphatók jegyek a helyszínen.
