Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Egy szép téli napon, 1960. február 25-én Halmos Béla nyitott be a Százéves ajtaján. Elfoglalta helyét az egyik ablaknál, hogy rálásson a templomtoronyra, ahonnan már készített néhány remek fényképet a cukrászdáról. Régebben többet ücsörgött ezen a helyen, ahol ihletet meríthetett legújabb terveihez. Munkatársait is gyakran behozta, jól elbeszélgethettek itt egy-egy kávé mellett, terveket szőhettek a jövő Gyulájáról.
Most is kávét rendelt, mellé pedig egy kis fahéjas-mandulás bonbont. A feketét megitta, a csokigolyót a zsebébe süllyesztette, majd megköszönte a kedves vendégfogadást, különösképpen a hölgyeknek, akiknek kezet csókolt, és távozott. Sok teendője volt még aznap, és még a kamaszkorú fiával, az ifjabbik Bélával is el kellett beszélgetnie erről-arról. A vendégkönyvbe is csak ennyit jegyzett be emlékül:
Halmos Béla.
