szilágyi andrás szerint a művész megérdemli, hogy a kultúra városa hűséges legyen hozzá
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
– Nagy örömmel fogadtam ezt a feladatot, hiszen Lajos Ferenc képeit már a kastélykávézóban is láthatták az érdeklődők – mondta Dombi Ildikó. Mint mondta, az odalátogató vendégek nagy örömmel fogadták a képeket, hiszen a művész egy színes, érdekes világot teremtett alkotásaival. Az ügyvezető fontosnak tartja, hogy a város emléket állít egy ilyen művésznek, különösen, hogy a közművelődés helyszíne mindenhol az egyik leglátogatottabb helyszín.
– Ha visszagondolunk az életünkre, akkor valószínűleg nincs tíz olyan ember sem, aki igazán jelentős volt, aki igazi szellemi nagyság volt. Lajos Ferenc ilyen volt az én életemben – kezdte visszaemlékezését Pocsay Gábor, a város egykori polgármestere. – A 90-es évek elején, amikor először találkoztunk, egy idős, beteg ember állt az ajtóban. Lassan mozgott, de amikor megszólalt és rám tekintett, olyan fiatalságot és erőt sugárzott, hogy éreztem: ez az idős művész többet ér, mint húsz fiatal.
Fábián Irén képzőművész kiemelte, hogy a művész ugyan nem Gyulán született, de mindig gyulainak vallotta magát, és a városnak ajándékozta saját gyűjteményét is, amely nem csupán saját műveit tartalmazta, hanem az általa megvásárolt képeket is.
Lajos Ferencről Baki Ágnes, a művész unokahúga is megemlékezett röviden, elsősorban megköszönte mindazoknak a segítségét, akik hozzájárultak ahhoz, hogy nagybátyja öröksége jó helyre kerüljön, és ezentúl méltóképpen megemlékezzenek róla.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Szilágyi András művészettörténész, művészetíró kiemelten fontos kulturális eseményként aposztrofálta a megnyitót. Elmondta, hogy a művészt a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével ismerték el. 1993-ban adományozta a városnak a gyűjteményét, amelyben olyan ismert alkotók képei voltak, mint Molnár C. Pál vagy Haranghy Jenő. Az adományokból nyílt kiállítás viszontagságos utat járt be – többször nyitották meg és zárták be –, így ezúttal a folytonosság megteremtése a cél.
A művészetíró röviden összefoglalta Lajos Ferenc életrajzát: 1912-ben született Ópécskán, de a tanulmányait már Gyulán kezdte. Tehetségének felfedezője – mint olyan sok másik esetben – József Dezső volt.
– A magyar nemzeti stílus kialakítását tartotta fontosnak. A különböző izmusok stílusszemléletét nem kívánta követni, sajátos közösségi utat választott, a magyarság képvilágát próbálta megújítani. Ennek érdekében bejárta egész Európát, Finnországban és Észtországban a magyarság eredetét kutatta.
Később Ady Endre költészete lett művészetének meghatározó ihletforrása, majd Dante műveit illusztrálta, ekkor teljesen kibontakozhatott mítoszteremtő képzelőereje és képszerkesztési technikájának szuggesztivitása.
– Lajos Ferenc hűséges volt. Életének első és utolsó kiállítása is Gyulán volt, ezért megérdemli, hogy a kultúra városa is hűséges legyen hozzá – zárta gondolatait Szilágyi András, majd ünnepélyesen megnyitotta és átadta a Lajos Ferenc termet, valamint a kiállítást az érdeklődőknek.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
