Dr. Balogh Kadosa
Fotó: Gyulai Hírlap – Bagyinszki Zoltán
Szülővárosa Gyula volt. Az Erkel Ferenc Gimnáziumban, 1960-ban – Jeges Sándor igazgatósága alatt és Czeglédi Imre tanár úr osztályfőnöksége mellett – kitűnő eredménnyel érettségizett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem fizikus szakára vették fel. A szakot 1965-ben szintén kimagasló tanulmányi eredménnyel (népköztársasági ösztöndíjjal) fejezett be. Okleveles fizikusi diplomát szerzett. Munkáját Szalay Sándor akadémikus javaslata alapján az MTA Atommagkutató Intézetében kezdte el. 1969-ben megszerezte a doktori címet, dolgozatának címe: „Sr izotópanalitikai vizsgálatok a Börzsöny-hegység északi részéből származó mintákon”.
1969–70-ben a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség ösztöndíjasaként a dániai Aarhusi Egyetemen dolgozott, ahol az elektromágneses izotópszeparátorokat tanulmányozta. Dániából olyan komplett tervvel érkezett haza, amely lehetővé tette volna az első elektromágneses izotópszeparátor megépítését Magyarországon, amit sajnos pénz hiányában nem tudott megvalósítani. Ugyanakkor rögtön hozzáfogott egy K-Ar laboratórium kifejlesztéséhez, és kidolgozta, hogyan lehet a kutatási eredményeket széleskörűen alkalmazni. Áldozatos munkájának hála 1973-ban megtörtént a berendezés hitelesítése és az első geológiai kőzetmintán végrehajtott kormeghatározás. A K-Ar laboratórium a szisztematikus műszer- és módszerfejlesztésnek köszönhetően azóta is folyamatosan működik, segítségével a világ számos részéről származó kőzetmintákon számos földtani probléma megoldásához sikerült hozzájárulni. Munkája már 1982-ben beért, hiszen elnyerte az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Bródy Imre-díját. 1985-ben „A K-Ar földtani kormeghatározási módszer hazai bevezetése és alkalmazásának eredményei” című dolgozatával megszerezte a fizikai tudományok kandidátusi fokozatát.
Fotó: Gyulai Hírlap – Bagyinszki Zoltán
1986-ban a Kossuth Lajos Tudományegyetem címzetes egyetemi docense lett. Az 1990-es évek kiemelkedő tudományos eredményei között kell említeni a Hertelendi Edével megtervezett új tömegspektrométer megépítését, amely lehetővé tette a He-izotóparányok mérését. Simonits Andrással közösen a Központi Fizikai Kutatató Intézet reaktoránál a 40Ar-39Ar módszeres kormeghatározáshoz szükséges geológiai kőzetminták besugárzását oldották meg tökéletesen, amely lehetővé tette 1997-ben, hogy megtörténjen az első hazai 40Ar-39Ar módszeres kormeghatározás. Az 1990-es évek végén a japán kutatók egyből felfigyeltek ötletei jelentőségére, meghívták docensként Japánba speciális szeminárium tartására. 2007-ben megvédte „A K-Ar és az Ar-Ar módszer fejlesztése és alkalmazásai” című akadémiai doktori értekezését. 2012-ben a Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézete Szalay Sándor-díjjal tüntette ki, ugyanekkor megkapta a „professor emeritus instituti” címet. 2015-ben a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti taggá választotta.
Dr. Balogh Kadosa munkásságának legfontosabb eredménye tehát, hogy a geológiai kőzetek kormeghatározását lehetővé tevő K-Ar laboratóriumot fejlesztett ki, ezzel egy egész kutatónemzedéknek adott programot, értékes kutatási témát, munkát és feladatokat. Saját tudományos pályája több mint negyven évre nyúlik vissza. Ezalatt lehetősége volt különböző földtani problémák megoldásán gondolkodni. Több nyelven (elsősorban magyarul és angolul, de emellett németül, oroszul, lengyelül, franciául) gondosan, precízen és érthetően megírt, nem utolsósorban érdekfeszítő tanulmányai, cikkei nemzetközileg elismert tudóssá tették, előadásai segítettek a bonyolult jelenségek mélyebb megértését, eredeti ötleteivel nagymértékben hozzájárult a nemesgáz tömegspektrometriai mérések korszerű szemléletéhez is.
Kollégái messzemenően tisztelték humanizmusa, egyszerű életvitele, céltudatossága miatt, az elvei mellett kitartó, klasszikus és meglepően széleskörű műveltséggel rendelkező tudóst látták benne. Következetesen és meggyőződéssel vallotta, hogy az emberek teljesítményét igen nagy bűn különböző mértékrendszereket alkalmazva megítélni, mert minden ember más, ezért minden egységesítő mérce súlyos személyiségtorzulást eredményez. Állandó szellemi kontrolt tanúsított, örök gyanakvó volt, sosem engedett lazítást, mindig mindent tisztán szeretett volna látni. Sosem elégítették ki a felszínes megközelítések. Ebből következik, hogy kényszerből fokozatosan elszigetelődött, magára maradt. Noha az egész emberiség jövője iránt érzett felelősséget, meglehetősen zárkózott volt, főleg ha magánéletről volt szó. Az idősebb kollégák is csak annyit tudnak róla elmesélni, hogy amikor éppen nem a szüleinek segített, akkor gyakorlatilag a tudománynak élt. Elég gyakran délután, este és hétvégenként járt be dolgozni, hogy a többi időt segítéssel tudja tölteni. A labor volt az élete, szeretett munkakörnyezete, munka közben lelt megnyugvást.
Fotó: Gyulai Hírlap – Bagyinszki Zoltán
Tanítványai szerint beszédstílusa nyugodt, megfontolt volt, kellemes hangorgánummal. Zseniális tanítómester lehetett volna, de kiváló adottságai ellenére az utánpótlás-nevelésében kevésbé vállalt látványos szerepet, ugyanakkor a K-40 – Ar-40 geokronológiával foglalkozó csoportnak állandó szellemi támasza volt. Magányosan szeretett dolgozni, mélyen, csendben elmélkedni. A saját szakterületén kívül is nagytudású, olvasott ember volt. Különösen foglalkoztatta az emberiség energiafelhasználásnak fenntarthatóbbá tétele, de egyéb tudományos-társadalmi témákról is szívesen beszélt, ha kérdezték. Senki sem ismerhette igazán, mert senkinek sem engedte meg, hogy túl közel kerüljön. Hirtelen jött halála előtt több kolléga beszélgetett vele, mindig tudott újat mondani. Például Bihari Árpád egykori tanítványa volt, jelenleg az ATOMKI fizikusa – nem mellesleg jó barátom – azt mesélte, hogy az úszás közbeni látáskorrekcióról is beszélgettek a professzorral, hiszen olykor maga is eljárt az uszodába.
Valószínű sokan nem tudták a leírtakat a kiváló tudósról, aki számomra több szempontból is érdekes személyiség: ő is gyulai, magányos harcos, az Erkelben végzett, Debrecenben folytatta, érdekelte a fizika, az emberiség sorsa, kijutott Japánba, kijárt az uszodába, rengeteget tanult, és igyekezett érthetően és precízen tanítani. Megosztotta velünk szellemi gazdagságát, ezért méltóképpen lehetek, lehetünk hálásak neki. Gyulaiként úgy érzem, szellemi örökségét, emlékét szeretettel és tisztelettel meg kell őriznünk.
Fotó: Gyulai Hírlap – Bagyinszki Zoltán
