A néptánc és a népi kultúra Szabados Tamás élete részét képezi
Fotó: Gyulai Hírlap
– Tavaly Ausztráliában jártál. Miből állt a küldetésed?
– Az ott töltött fél év alatt leginkább néptánc oktatással foglalkoztam. A programot a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága hirdette meg, a fogadó szervezet pedig a Sydney-i Kengugró Ausztráliai Magyar Néptáncegyüttes volt. Sydneyben három csoport is működik: a felnőtt Kengugró, a gyermek Kengugró és a Görcs. A Sydneytől 300 km-re található fővárosban, Canberrában is dolgoztam a helyi Gyöngyösbokrétával, heti egy alkalommal. Emellett havi egyszer táncházat vezettem, a Szent Erzsébet otthon idős lakóinak pedig honismereti, történelmi és néprajzi órákat tartottam. Persze akadtak egyéb feladatok is: a hétvégi magyar iskolában besegítettem a tanításba, s a legfontosabb egyházi és nemzeti ünnepeken műsort szerkesztettem, részt vettem az anyagok készítésében, volt, hogy szerepeltem is bennük.
– Milyen tapasztalatokkal tértél vissza?
– Mind szakmailag, mind emberileg hasznos tapasztalatokra tettem szert. Úgy érzem, nyújtani tudtam valami újat a diaszpórában élő magyaroknak, és egy kicsit felpezsdítettem a kinti életet. Feltöltődve, számos pozitív élménnyel gazdagodva tértem haza.
– Könnyű volt visszajönni?
– Igen, határozottan, annak ellenére, hogy nagyon szerettem kint lenni, és remélem, lesznek még ausztráliai lehetőségeim. Jó volt az ottani magyarokat megismerni, jó volt velük dolgozni, segíteni nekik nemzeti önazonosságuk megőrzésében.
– Milyen megfontolásból pályáztad meg a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíját?
– Mindenképp ki akartam próbálni magamat külföldön, kíváncsi voltam arra, hogyan tudok helytállni, tudom-e kamatoztatni ott a tudásomat. Van bennem egy olyan törekvés, vágy, kívánság, hogy minél többeknek, hazaiaknak és külföldieknek egyaránt átadjam azt a magyar népi kultúrát, amit sikerült elsajátítottam. Persze azt is be kell vallanom, hogy elenyésző mértékben, de a kalandvágy is vezérelt.
– Miből fakad a néptánc, a népi kultúra iránti érdeklődésed. Vannak családi előzményei?
– A bátyáim közül a fiatalabbik, valamint a húgom is néptáncolt. A szüleim kisgyermekként írattak be a foglalkozásra, ami időközben nagyon megtetszett, és azóta is az életem részét képezi.
– Melyik tájegység táncát járod a legszívesebben?
– Nagyon szeretem az erdélyi táncokat, főként ezekkel foglalkozok szívesen.
– Két szakos vagy, néprajz és történelem. A történelemnek melyik korszaka érdekel leginkább?
– Mindenik korszakból ki tudok emelni olyan témákat, amiket kedvelek, de ha mégis választanom kellene, akkor azt mondanám, a 20. századi egyetemes és magyar történelem érdekel a legjobban.
– Ha választanod kellene a néprajz és a történelem közül, melyik lenne a nyerő?
– A történelem egy kis néprajzos színezettel.
– Mi vitt rá arra, hogy idén ismét nekivágj a világnak, elinduljál külföldre?
– Egyszerűen úgy éreztem, el kell vállalnom még egy ilyen küldetést. Részben azért, hogy újabb tapasztalatokat szerezzek, másfelől pedig azzal a szándékkal, hogy a már megszerzett kinti tudásomat továbbcsiszoljam, továbbadjam egy új közösségnek, egy másik helyszínen.
– Hogyan képzeled el a jövődet, mit tervezel, és melyik országban?
– A legaktuálisabb tervem az, hogy visszatérjek Magyarországra, folytassam azt a munkát, életvitelt, amit az elmúlt években, félévben felvállaltam és vittem kisebb-nagyobb sikerekkel, buktatókkal, többnyire azonban eredményesen.
