Felolvasó-délután a gyulai könyvtárban
Fotó: Sarlós Andor
A Mogyoróssy János Városi Könyvtár Simonyi-olvasótermében az Arany János bicentenáriumi év egyik városi rendezvényeként tartották meg a „Fordította: Arany János” című felolvasó-délutánt.
A szeptember 29-én 17 órakor kezdődött rendezvényre látogatók nagy élményben részesülhettek, hiszen a felolvasók között maga a könyvtárigazgató, Dézsi János is szerepelt (Thomas Moore: Oh! Ne bántsd a költőt…). Ő szervezte és moderálta a megemlékezést, tanulmányrészletekkel tette izgalmassá és tudományossá a felolvasást (Szabó Ede: A műfordító Arany; Képes Géza: Az idő körvonalai; Németh László: Arany János, a fordító; Kosztolányi és Eörsi az Arany-féle fordításról).
A szövegek válogatásában és tolmácsolásában részt vett Schriffert-Tóth Eszter könyvtáros is (Millien: Az éj), aki mindig lelkes és odaadó motorja a fiatalokat is megcélzó „könyvtári egyóráknak”. Mellette Kurta Szabina, a könyvtár friss munkatársa is megosztott egy szövegrészt, amely azért volt különleges, mert egy Emil Prinz zu Sayn-Wittgenstein-Berleburg nevű generális Kaukázusban megírt eposzából származott (Hadsi-Jurth). A művek Sarlós Andor informatikus-könyvtáros állandó és kreatív hangtechnikai segítségével szólalhattak meg.
A lefordított szerzők műveinek közreadásában a Jókai Színház színművészei, Liszi Melinda és Nagy Róbert vállaltak oroszlánrészt, akiket az olvasók leginkább a Szarvasi Vízi Színházban bemutatott Kedvenceink a víz felett – Made in Hungary című zenés est párosaként ismerhetnek. A vérprofi színészi hangjáték mellett az Arany-év programjaiban segédkező Fodor György gimnáziumi tanártól is hallottak egy rövid Arany-fordításelméleti összefoglalót (amelyről bővebben már A dán királyfi színre lép, illetve a Shakespeare 400 című Gyulai Hírlap-cikkekben is olvashattak) és egy Robert Burns-verset (Az ördög elvitte a fináncot).
Fotó: Sarlós Andor
Tanítványai ugyancsak a vállalkozó kedvű felolvasók között foglaltak helyet. A Gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumból Mácsok Franciska egy Tasso-részletet, Tapolcsányi Petra (A Dismal-mocsárok tava) és Rácz Viktória (Eszünkbe jusson) pedig egy-egy Thomas Moore-verset olvastak fel. Arany magyarításában az angol reneszánsz csúcsának számító Shakespeare-drámarészletek (Hamlet, 1866; Szentivánéji álom; A Mab királyné – részlet a Rómeó és Júliából), a német klasszika világirodalmi nagyságaként tisztelt Goethe (Tündérkirály) és az orosz realizmus kihagyhatatlan megalapozójának tartott Gogol (A köpönyeg), vagy éppen a műveit is megismerhettük.
Kiderült, hogy Arany általában németből fordította a világirodalom nagyjait, ugyanakkor angolul is jól megtanult, de csak olvasni, miközben filológiai vizsgálatokat végzett a Hamlet fordítása során. Nagykőrösi évei alatt, az 1850-es években tanulmányozta az ógörög remekműveket, ennek köszönhetően jelent meg az összes ismert Arisztophanész-vígjátékot tartalmazó kötete. Arany szegény családból származott, így a kiemelkedéshez a sokoldalú és széleskörű szellemi műveltség lehetett csupán eszköze. Felnőttkorára szert is tett erre a latin, az ógörög, a német, az angol és a francia irodalom remekeinek eredetiben való megismerése útján, ennek hála végzett jelentős fordítói munkát is.
Nemzeti legendánk igazoltan a magyar nyelv egyik legkiválóbb ismerője volt, és ehhez mérten páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett, ami mai napig elengedhetetlen a fordítói munkát választók esetében. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt, összes használt szavainak száma túllépi a 40 ezret. Arany János egy élő (kultúr)lexikon volt! Maximális tisztelete nem bicentenáriumfüggő, hanem erkölcsi kötelességünk!
