Jeney Klára és Fábry János
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Karinthy Frigyes Ady Endre Törpe fejűek című versére írt paródiájával nyílt meg a két országosan ismert művész, Jeney Klára és Fábry János kiállítása a gyulai művelődési házban. A felkavaró versszakokat Beszterczey Attila színművész, az intézmény rendezvényszervezője tolmácsolta, s Karinthy akaratának megfelelően köszöntőjét Ady stílusában, lefitymáló, kritizáló, odamondó s ledorongoló fennhangon, karikírozottan és fennhéjázón fejezte be: „Hát maga megbolondult, / Hát maga megbolondult, / Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?”. Majd átadta a szót Kukár István művésztanárnak, hogy mondjon néhány szót a tárlatról és a kiállítókról.
Kukár István először is önmagának tett fel egy kérdést. Arra keresett magyarázatot, miért neki kell megnyitnia a tárlatot, hisz egyetlen karikatúrát sem rajzolt még életében. Ebből kiindulva jelentette ki, hogy a karikatúra a rajznál kicsit több. A rohanó és elidegenedett világban például nagyon alkalmas arra, hogy megálljra szólítson fel, embereket hozzon össze.
Ha végignézünk a falakon, két alkotó munkáit látjuk, mutatott rá a képzőművész pedagógus. Két olyan személyét, akik ugyanazzal a technikával dolgoznak, mégis teljesen másképp. Jeney Klára ceruzával, Fábry János tussal. Amennyiben naivan közelítünk munkáikhoz, azt látjuk, a ceruzás rajzok pontos megfigyelésen alapuló formákból indulnak ki, ezek mellé kerülnek kiegészítőként az ábrázoltak attribútumai, tárgyai. Az összhatás viszont, amit az egyes testrészek aránytalansága teremt meg, első ránézésre egyet mondat velünk: hogy a készítője nem tud rajzolni. Pedig tud, mert a fej, az arc esetében ezt demonstrálja. A tussal készült kompozíciókat más jellemzi, legfőképpen az, hogy nagyon alapos előmunkát kívánnak meg. Ahhoz, hogy a vonal ott legyen, ahol kell, óriási technikai tudás szükséges.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– És mindez még csak a forma. Mi viszont tudjuk, hogy a művészet nem csak forma, hanem tartalom is. A kettő együttese. Hisz a művészet ott kezdődik, ahol a tartalom megjelenik a forma könnyedségében – fogalmazott Kukár István.
Az átlagember számára a karikatúra egy vicces műfaj, mert nevetséges, ha valakit nagy orral vagy nagy fülekkel ábrázolnak. Kukár István szerint az is egyértelmű, ezen a kiállításon is, hogy amellett, hogy képes mulatságos lenni, egészen komoly, akár társadalmi problémákat is feszegethet a művészetnek ez az ága. Úgy vélte, ritkán látunk ilyen mennyiségben és ilyen minőségben karikatúrát Gyulán, mint most a művelődési házban. Kivétel képez a rendszeres újságolvasó, aki időnként még hozzájut egy-két színvonalas rajzos paródiához, a nyomtatott sajtó visszaszorulásával azonban egyre ritkábban.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Felhívta a figyelmet a fekete-fehér alkotásokon megjelenő színekre is, amelyek akkor jelennek csak meg, amikor elkerülhetetlen, hogy ne legyenek jelen. Azt javasolta, nézzük meg az egyes művek részleteit is, bontsuk ki a képek gondolatait, és térjünk még vissza a késő nyári délutánok valamelyikén, hogy újra és újra befogadjuk, újraértelmezzük és újragondoljuk a két budapesti művész vonalmondatait.
A magyar irodalom nagyságai mellett az érdeklődők világklasszisokkal, többek között zenészekkel, festőkkel és hétköznapi politikusokkal is szembenézhetnek a művelődési ház galériájában. Itt beszélgettünk el a két kiállítóval, Jeney Klára grafikussal és művészterapeutával, valamint párjával, a Pulitzer-emlékdíjas sajtóillusztrátorral, iparművésszel, Fábry Jánossal munkásságukról és elképzeléseikről. Interjúnkat egy későbbi időpontban tesszük közzé a Gyulai Hírlap Online-on.
