A hivatalos megnyitó után gálaműsort láthatott a közönség
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Gyula városa élen járt a néptáncmozgalom elindításában
– A tánc az élet maga, a lélek rejtett nyelve. A tánc a lélek érzéseit a test mozdulataival fejezi ki, s méltó arra, hogy a zenéhez és a költészethez hasonló szerepet töltsön be. A szellem a testtel, a művészet a tánccal alkot elválaszthatatlan egységet. Ez az alapja a nemzeti néptánckultúra értékeit felvonultató és bemutató Minden Magyarok Nemzetközi Néptáncfesztiváljának is – fogalmazott ünnepi beszédében Kónya István, Gyula város alpolgármestere.
Az elöljáró felhívta a figyelmet arra, hogy Gyula városa mindig is élen járt a néptáncmozgalom elindításában, alakításában, fejlődésében és népszerűsítésében. 1948-ban itt rendezték meg az első országos néptáncfesztivált, hisz a gyulaiak már akkor felismerték, mekkora jelentősége van a népi kultúra megőrzésének, és ezzel megalapozták azt a mozgalmat, amelynek az ifjabbik Halmos Béla Széchenyi-díjas népzenész, népzenekutató emblematikus alakja lett. Kónya István aláhúzta, a település díszpolgárának emléke arra kötelez, hogy szeretett városában, Gyulán méltó módon ápolják népművészeti hagyományainkat.
És bár a magyarok mellett kezdetektől fogva más nemzetek együttesei is eljönnek a néptánc gyulai ünnepére, elsősorban mégis a magyar folklór, a magyar népművészet és a magyar kulturális örökség újbóli átélésének lehet részese az, aki ide, a magyar kultúra városába ellátogat, hangsúlyozta Kónya István.
Kónya István alpolgármester köszöntötte a megjelenteket
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Szent István szellemiségében a fesztivál a nemzeti összetartozást erősíti
Az elöljáró kiemelte: a fesztiválnak van egy másik, rendkívül fontos üzenete is, a nemzeti összetartozás. Összetartozás az anyaország és a tömbben, a szórványban élő magyar közösségek között, hisz közös a múltjuk, a jelenük és a jövőjük, bárhová is vetették részeiket a 20. század történelmi viharai.
– Augusztus 20-hoz, államalapító Szent István királyunk ünnepéhez közeledve felmerül a kérdés: vajon a keresztény Európához csatlakozó, annak értékeit elfogadó, s országának sorsát, népének irányát meghatározó koronás főnk nélkül kulturális és szellemi hagyatékunk, ezeréves múltunk, a balsorsok ellenére is mindig talpra álló magyarság létezne-e még? A válaszokat nem tudjuk, ami azonban biztos: Szent István-i öröksége mindig is meghatározta a magyarok életét, hisz a fundamentum, amely magába foglalja az anyanyelvünket, a hiedelmeinket és szokásainkat, a tabukat és a szabályokat, általa tétetett le a Kárpát-medencében – mutatott rá az alpolgármester.
A Minden Magyarok Nemzetközi Néptánc Fesztiválja is akkor válik igazi ünneppé, nyomatékosította, ha rohanó világunkban megállunk egy pillanatra, és átgondoljuk, miként tudunk felelősségteljesen bánni kulturális értékeinkkel. Tisztában kell lennünk azzal, hogy nemzeti kincseinket át kell adnunk annak a nemzedéknek, amelynek nevelésében szerepünk felbecsülhetetlen. Nekünk kell időtálló munkát felmutatnunk azzal, hogy kultúránk értékeit megbecsüljük, hajlandók vagyunk törvényei szerint élni, tanulságait érvényesíteni. Mert a kultúra nem csupán tudást jelent, hanem erkölcsöt is.
– Néptánckultúránk meghatározó része az európai kultúrának, ez pedig felelős magatartást kíván tőlünk – mondta köszöntőjében az elöljáró.
A gálaműsort a gyulai Körös Táncegyüttes produkciója nyitotta meg
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Nagy és színes utat jártak be az együttesek
A gálaműsor első részében hét műkedvelő együttes mutatkozott be. A sort a gyulai Körös Táncegyüttes és az üllési Fonó közös mezőségi produkciója nyitotta meg, majd a 15 éves Berény Táncegyüttes következett szintén erdélyi, magyarszentbenedeki anyaggal.
A Bácskossuthfalváról (Vajdaság) érkezett, 2004-ben alakult Cimborák egy kevésbé ismert, zártságához máig ragaszkodó tájegységre, a Jászságba kalauzolták el a publikumot. Szintén távoli, ám az előzőtől mozgáskultúrájában is sokkal nyitottabb és dinamikusabb vidéket jelenített meg a debreceni Forgórózsa Táncegyüttes. A hajdúságiak gömöri botost és csárdást mutattak be.
Az est folyamán színpadra lépett még a kikindai Róna Néptánc Együttes (szerb Bánság), valamint a Pozsonyból érkezett, 1969-ben alakult Szőttes Kamara Néptáncegyüttes (Felvidék). Utóbbi szatmári táncaival és viharos erejű produkciójával varázsolta el a nagyérdeműt.
Az első blokkot a Harruckern Táncegyüttes zárta le Somogyi táncok című kompozíciójával. Szelezsán Rebeka és Harmati Patrik izgalmas koreográfiájára a pásztói Rajeczky Szimpatikusok is belépett bandaként a műsorba, s leváltotta a kíséretet mindeddig ellátó Bazseva zenekart.
A Fitos Dezső Társulat a Szentendre Táncegyüttessel kiegészülve hozta el Gyulára Kocsis Enikő és Fitos Dezső Falusi színek című előadását. Hozzájuk csatlakozott a visszatérő Bazseva. Az összeállítás művészi értelmezésben és nem kis humorral fűszerezve állította előtérbe a magyar alföldi legények és leányok táncát, a legfiatalabbakét, majd a teljes társulatot vonatra ültette, s mind térben, mind időben messzi tájakra röpítette. Velük együtt vitte el a közönséget a Székelyföldre, aztán Máramarosba, a románokhoz, hogy végül Kalotaszegen állapodjon meg, és így díszes pontot tegyen az idei fesztivál első gálaestjének végére.
A lelkes publikum két ráadást is kapott.
