A bluesfesztivál sztárfellépője, a Ian Siegal Band
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Borsodi László zenekara vissza-visszatérő vendége a gyulai bluesünnepnek. Nem csoda, még sosem okoztak csalódást. A Borsodi Blues Collective most is hozta a papírformát: Borsodi László (gitár, ének), Binder Norbert (billentyűk), Pfeff Márton (basszusgitár) és Mezőfi „Fifi” István (dobok) izgalmas, technikás, érzelemdús minőségi bluesmuzsikával ajándékozta meg a hallgatóságot. Méghozzá a „lentieket” és „fentieket” is: házigazdaként a gyulai bluesfesztivál alapítójáról, Gedeon Józsefről is megemlékeztek. A Békés megyei (származású) tagokból álló csapat háromnegyedének professzionalitása közismert, a későbbi generációba tartozó billentyűs bravúros játékát hallva és látva pedig kijelenthető, hogy Binder Norbert semmilyen szempontból sem lóg ki a sorból. Borsodiék széles palettáról szemezgettek: repertoárukban hallhattunk korábbi szerzeményeket és természetesen vadonatúj bluesdalokat a közelmúltban megjelent, 11 új számot tartalmazó Anything Can Happen című ezüstkorongról.
A Borsodi Blues Collective
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Csekély átállás után maradt a klasszikus blues-rockos gitár-billentyű-basszusgitár-dob felállás, plusz előkerült a karakteres hangú Rhodes (elektronikus zongora), a szekrénnyi Hammond, valamint a be-bepörgő leslie, és a rotterdami The Dawn Brothers bele is csapott a lecsóba… Pontosabban a gaudába. A nyári forróságot pár perc alatt két húr is bánta, de simán köze lehetett az extra igénybevételhez a tüzes muzsikának is. Egy-egy szórványos esőcseppecske és pár távoli isteni vakuvillanás ugyan időnként az égre vonzott néhány szemet, a srácok – Bas van Holt (gitár, ének), Levi Vis (basszusgitár, ének), Rowan de Vos (billentyűk, ének) és Rafael Schwiddessen (dobok, ének) – azonban töretlen svunggal hajtották a „kék ördög”, a blues szekerét. Fiatalos lendületű zenéjükben jól ötvöződött a hagyományos amerikánus bluesvonal és az karakán ánglius riffalapú blues-rock. Az ütőképes kombináció nem véletlenül nyerte el mindenki tetszését, és jót nyammoghatott a szakma is a gyönyörűen ívelt, számok közbeni tempóváltásokon, a 3-4 szólamú vokálok hatásáról nem is beszélve.
A The Dawn Brothers
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az iram továbbra sem lankadt, annál is inkább, mert Rafael Schwiddessen dobos maradt a helyén, jobbról-balról pedig szintén két fiatal hollandus tehetség, Dusty Ciggaar (gitár) és Danny Van't Hoff (basszusgitár) jelent meg, hogy az aznap esti sztárfellépő kötelékébe álljon. Ian Siegal (ének, gitár) bandája a korábbi együttesekhez hasonló elánnal, de frontemberének kaliberéhez mérten ének(es)központúbb muzsikával látta el a rajongókat. A főként saját dalokra alapuló programban néhány örökérvényű szám átdolgozása is helyet kapott, olyan szerzők kottáiból, mint a The Band vagy Sam Cooke. Ian Siegal nevét jól ismerjük itthon, rendszeresen zenél hazánkban az elsőrangú magyar muzsikusokból álló Tom Waits tribute bandával, a Braindogsszal, és Siegal az amerikai énekes-szerző iránti rajongását le se tagadhatná: hasonlóan cigifüstös-whiskys orgánumát saját dalai közben is ráspolyozza ezen (mód)szerekkel. Gitárjátéka nem a tanult elméleten, inkább az autodidakta zenész ösztönösségén alapult, nem mindennapi torka pedig olykor pokoli mélységekbe belerekedve, máskor meg túlvilági sikolyokkal színezte énekét. És láthatóan mindezt nem könnyűszerrel tette. Percig sem kímélte a hangszálait, hogy mintegy rekonstruálva, élőben adja elő a közönségnek a blues valódi lényegét, a kollektív egyetemes fájdalmat, a folyton érző és megszakadó emberi szív gyötrelmeinek összességét. Ian Siegal zenélés közben hallgatói szemébe réved, szinte sokkoló karizmája magával ragadja a nézősereget. Még inkább annak szebbik felét.
Ian Siegal
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A publikum vastaps közben már iparkodó-toporgó részének testi épsége miatt némi fény kellett a nézőtérre, és ez füllel hallhatólag megtörte a vastaps dinamikáját, ám a bluesmuzsikusok mégsem hagyták annyiban: Ian Siegal csapata a The Dawn Brothersszel közösen jammelve búcsúztatta a népeket. A kerek egésznek mondható bluesfesztivál idén nem a műfaj szerteágazó exkluzív hajtásait kívánta bokrétába fogni, hanem egy impulzív és általánosan befogadható, egységes hangzású blues-rock estet ajándékozott közönségének.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
