Képünk a tavalyi várostromon készült
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az 1566-os ostrom meghatározó történelmi esemény, és az is kétségtelen tény, hogy a gyulai vár jelentősége az egri és a szigetvári erődítményhez mérhető. Kerecsényi László és vitézei a több mint két hónapon át tartó elszánt védekezésükkel legalább akkora hőstettet hajtottak végre, mint Zrínyi Miklós és Dobó István, valamint a két közismert történelmi személyiség katonái.
A gyulai vár 1566-os ostromát július 29-én (szombaton), míg a 129 évvel későbbi eseményeket, tehát az erődítmény visszafoglalását július 30-án (vasárnap) idézik fel.
– Az ország minden tájáról érkeznek katonai hagyományőr csapatok, egy részük a törököket, mások pedig a keresztény hadakat formálják meg – fogalmazott a hagyományőr-alakulatok parancsnoka. Magyar István hozzátette, nem csupán Magyarországról érkeznek résztvevők, hanem például Szlovákiából is jön egy regiment, amely a pikás és muskétás zsoldosokat, a nyugati hadikultúrát jeleníti meg.
A végvári harcmodort bemutató szereplők mellett hajdú alakulatok is tiszteletüket teszik a rendezvényen. Ha sorra vesszük a fegyvernemeket, akkor a korabeli tüzérséget mindenképpen érdemes megemlíteni – ismertette. Kiemelte: akkoriban a tűzfegyverek már egészen elterjedtek voltak. A legjellemzőbbek mégis a közelharci fegyverek, a kardok, a szablyák, a fokosok, a csákányok, a lándzsák és a pikák voltak, ezek mind-mind szerepelnek a csatajelenetekben is. Ezeket minden évben Magyar István állítja össze, aki nagy műgonddal ügyel arra, hogy minden esztendőben legyen valami újdonság, és hogy valamennyi fegyvernemet bemutassanak.
Olyan jelenetek kelnek életre, amelyek egy várostromnál elengedhetetlenek: a seregek felvonulása, szemléje, a tüzérségi tűz előkészítése, kivitelezése, a várfal lövetése és a viszontválasz. Az aknászok megpróbálnak befúrni a várfal alá, az ostromlók létrákkal próbálkoznak, majd betörnek a várba, amire feleletként jön az ellentámadás, és így tovább.
A hagyományőrök mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ostromot igazán látványossá tegyék, azonban a történelmi tényektől nem rugaszkodnak el. A forgatókönyv szerint a várvédőket – az ostromot és a vár feladását követően – a törökök „lemészárolják”, hiszen a valóságban is ez történt 1566 szeptemberének elején. A Pertev pasa vezette oszmán haderő szabad elvonulást ígért, amit aztán csalfa módon nem tartott meg. A történelmi hűségre Magyar István mellett Csikány Tamás ezredes is ügyel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hadtudományi karának professzora élőben kommentálja a történéséket.
A harci cselekmények imitálása rendkívül izgalmas és sokakat vonzó látványosság, azonban a tábori életről, a korabeli életképekről sem szabad megfeledkezni! A hagyományőrzők szakavatott ismerői a kornak, így bármely felmerülő kérdésre nagy biztonsággal tudnak felelni. A török és a keresztény tábor is nyitott, a közönség szabadon látogathatja ezeket, így bepillantást nyerhet a mindennapokba. A fegyvereket kézbe lehet venni, a ruhák egy részét fel lehet próbálni, kiderül, hogy milyen súlyos volt a sodronying vagy éppen a páncél. A törökök táborában az oszmán kultúrával lehet barátkozni, meg lehet szemlélni például egy főúri sátor berendezését, de a gyermeknevelés főbb mozzanatai is megismerhetők, és török meséket is hallgathatunk.
Szó szerint belekóstolhatunk a korba, hiszen sütemények készülnek, teát vagy éppen feketelevest, azaz kávét lehet szürcsölni, de a vízipipázás szenvedélyének is hódolhatunk. Kézművesmesterségek kipróbálására is lesz lehetőség. Az apródiskolában az íjászat, az ágyúgolyó-hajítás, a kelevézhajítás várja az érdeklődőket, míg a legderekabb legények kardkitartással bizonyíthatják ráteremettségüket. Nagy népszerűségnek örvend a tevegelés, hiszen ez az egzotikus állat nem tartozik az Alföldön gyakorta megtalálható és megülhető jószágok közé.
A részletes programsor ide kattintva érhető el.