Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Urbanizáció

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Kurta János • MAGAZIN • 2017. június 28. 10:35
Urbanizáció
Kurta János írt lapunknak arról, hogy egyre több eredetileg nem városban élő madárral találkozik Gyulán

 

Fotó: Kurta János 

Csaknem harminc éve foglalkozom természetfotózással. Nagyon sok madarat ismertem meg a természetben (145 fajt le is fotóztam), de ma már egyre gyakrabban találkozom velük a városban.

Nem tudom megmondani, hogy mikor találkoztam Gyulán a tőkés récékkel. Talán 15-20 éve. Először csak télen. A várfürdő Élővíz-csatorna felőli részén kerestek élelmet, hiszen ott nem fagy be a víz. Később a csatorna több részén is feltűntek. A Kapushídnál az ott lakók etették is őket. Eleinte csak télen, de később nyárra is itt maradtak az Élővíz-csatornán és a Csónakázó-tónál. Ma már a mindennapjaink részévé váltak. Nyáron itt költenek, egyre többször látni anyjuk után úszkáló kiskacsákat. A Csónakázó-tónál már automata etetővel segítik az látogatókat, hogy az igen szelíd récék kiegészítő táplálékot kapjanak.

A másik, eredetileg nem városi madár az örvös galamb, melyet egy évtizede még csak a határban láttam. 1-2 éve jelentek meg a városban. Tavasszal a városközpontban fotóztam le. Ma már nálam is sűrű vendég, a házunk előtt lévő fák egyikén költött, és örömmel fogadja a nagy melegben kitett ivóvizet.

Az erdei fülesbagoly is részben városiasodott. Például Gyulán, a Törökzugban negyedik emeleti virágládában is költött. Telente a várkerti fenyőfákon láthatók.

 

 

Fotó: Kurta János 

Még nem is említettem a majdnem minden évben megjelenő mandarinrécét, amely a Csigakertnél jelenik meg. Pár éve nem egyedül, hanem a párjával jött. Véleményem szerint fogságból szökhetett meg, mivel Közép-Ázsiában honos.

Nagy kárókatona már évek óta látható nálunk télen, mert a nagy hideg elől behúzódnak a városba, a be nem fagyott helyekre, és ott vadásznak. Több fotót is sikerült készítenem róluk.

A csúcs a napokban fotózott kiskárókatona volt, amire Vidó Miklós barátom hívta fel a figyelmem. Az idei télen három kiskárókatona telelt ki a városszéli csatornán, többször meglátogattam őket, fényképeket készítettem róluk, de hogy nyáron is a városban maradjon egy példány, nem is tudom, mit mondjak! 10-20 éve Biharugrán és a Tisza-tónál fotóztam ezeket a madarakat. 300-500-as teleobjektívvel tudtam csak róluk jó képet készíteni. Városunk kis vendégét a forgalom sem zavarja.  Mintegy másfél órán át figyeltem, egyszer csak megunta a „pózolást”, és beugrott a vízbe halászni. 200-300 méterre eltávolodott a folyás irányában, majd egy óra múlva visszatért, leült a partra, és a tollát igazgatta, szárnyát széttárva szárítkozott. Remélem még sokáig lesz a vendégünk.

A kiskárókatona 1990-es években telepedett meg ismét hazánkban. Ritka hazai fészkelő. A legkisebb európai kormorán faj, a teljes hossza nem éri el az 50 cm-t. Fokozottan védett madár, jelenleg nagyjából ezer pár él Magyarországon.

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)