A 2017-es QKARTOUR CSAPATA
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Szombat reggel korán indult útnak a busz, hogy kettészelje a hont. Csakis „szükség szerint” torpant meg a lendület Gödöllőig. A XVIII. század derekán épült kastély bejárása időutazás: 32 szobáján keresztül eljuthatunk a Grassalkovichok korától a pompával telt Erzsébet királyné idejébe, tovább Horthyig. Már csak fotókon láthatjuk, hogy tiporták történelmünket a szovjet katonák, és miként alakult át „szocotthonból” újra barokk kastély. Gyönyörű angolparkja megtilthatatlanul csábít a mezítlábas sétára és heverészésre a fűben.
A második állomás Vác volt. A kacskaringós folyammal szegélyezett, csaknem ezeréves városban is akad látnivaló: meg lehet tekinteni többek között a székesegyházat, valamint az ezredforduló felé fellelt, XVIII. századi koporsókat és múmiákat. Elég belőle három is közvetlen közelről. Az ikonikus szörp hazája – Szob – közelében foglaltuk el szállásunkat, amely tanítható hitelességgel hozta a ’60-as évek úttörőtáborának atmoszféráját. Az esti BL-döntő összehozta, majd kettészelte, és höjjöző, élcelődő duhajokká változtatta a csapat hímnemű egyedeit.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A QKARTOUR hagyománya szerint a második nap Terra Naturáé. Erdei vasút kerekei csikorogtak Nagybörzsöny felé, ahol a román stílusú Szent István-templom kváderei rajtkőként szolgáltak a Duna–Ipoly Nemzeti Park meghódításához. Az idevaló havasalji rózsák között lábatlan gyíkok slisszantak, nehogy a szintén itt honos, kerengő kígyászölyvek prédájává váljanak. A túrázók kellemes zefír kíséretében hagyták maguk mögött a kakukkfűillatú réteket és a vegyes fájú erdőségeket. A hazánk egyik legrégebbi börtönéről híres (1858) Márianosztrán belefért egy fohász az ősi kolostor (1352) csendjében, majd egy közeli csehóban (1997) egy-két sör, mielőtt pihenni tért vagy mulatni roskadt a társaság a (főhadi)szálláson.
Hazafelé útba esett a veresegyházi medveotthon, Közép-Európa egyetlen mackómenhelye. A természetes rezervátumban éli világát több tucatnyi elkobzott brumi, árva bocs, kiöregedett cirkuszi dörmögi. Több hektárnyi mézes otthonukat duzzogva osztják meg farkasokkal, rénszarvasokkal, mosómedvékkel. A helyben elköltött ebéd után már hazafelé robogott a busz, úgy tűnt megakadályozhatatlanul. Pilisen járt, amikor elfolyt a „magzatvíz”. Túravezetőnk sógorának és maroknyi csapatának heroikus küzdelemben sikerült legyőzni a kilyukadt hűtővízcsövet, így a késő estét már mindenki édes otthonában tölthette.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Tavaly úgy vált el a banda, hogy nagyszabású fotókiállítással ünnepli meg a huszonéve életre hívott kirándulássorozatot, most újabb feladat adódott. A QKARTOUR kabalája már vagy 10 éve tart a pünkösdi csavargókkal, ám a szíve fölött lóherét viselő zöld plüssmaci ezúttal vérszemet kapott, és nevet követel. Biztos a rezervátumban élő társai tömték tele fejét távollétünkben. A lényeg, hogy jövőre nem indul útnak az anonim bocs, úgyhogy a következő túra előtt névpályázatot kell kiírni, amelynek nyertese a csapat legrosszabb pálinkájából kap majd egy palackkal. Macikeresztelőre jó lesz. Bocs.