Képünkön (balról jobbra): Nyírő Bea, Détár Enikő, Szántó Szandra, Xantus Barbara, Sztárek Andrea
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Ugyanabban a cipőben járunk: férfiak, nők, huszonévesek, középkorúak. Mert valójában egyformák vagyunk, csupán az arcunk különbözik, hogy felismerhetők, beazonosíthatók legyünk. Előbb-utóbb azonban mindnyájan beismerjük: a legfontosabb, hogy önmagunk maradjunk, önnön életünket éljük, ne a másikét.
A férfiak a fejükre estek! című zenés-táncos darabot a budapesti teátrum csoportterápiának szánja. Tanórának. Fejtágítónak. Arra szeretnék felhívni a női közönség figyelmét, hogy legyenek körültekintők, hallgassanak az eszükre, ne a szívükre, ne tutyimutyiskodjanak, ne halogassanak, inkább vegyék kezükbe sorsuk alakítását. Irányítsák, tegyék jobbá, szebbé elsekélyesedett, sírógörcsbe rándult mindennapjaikat. Ma már nem követelmény, nyilvános megszégyenítésre okot adó társadalmi elvárás, hogy mindenben alávessék magukat választott szerelmük akaratának. Igenis tegyék azt, amit szeretnének. Ennyire egyszerű.
Tényleg ennyire egyszerű?
Frech Zoltán és Sztárek Andrea
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Három szánalmas, könnyen megutálható férfit, vagy inkább jellemet állítanak elénk a szövegkönyvírók (Tibor, Petra exférje: Győri Péter; Dezső, Diána exférje: Frech Zoltán; János, Niki exférje: Bácsatyai Gergely). A főokost, az erőszakoskodót és a látszólagos nyámnyilát. Egyben azonban mindhárman hasonlítanak: hiába ugráltatják az asszonyt, előbb-utóbb másik nőt, fiatalabbat, butábbat, báránylelkűbbet keresnek maguknak (Lea, divattervező: Germán Lívia; Juci: Bódi Barbara; Ágika: Lovas Emília). Hogy miért? Mert megtehetik. Mert párjaik megengedik, hogy megtegyék. Mert ahhoz szoktatták őket, hogy nekik bármit bármikor szabad. A feleség nem szól, csöndben, meghunyászkodva nézi végig a történetet a fürdőlepedő sarkából, a fakanál és a porszívó mögül, a zuhanyrózsa alól. Hát bizony, a nő is hibás azért, ami bekövetkezik.
A képlet rettenetesen egyszerű, s aki nem jön rá erre saját tapasztalataiból, megérdemli, hogy átverjék, megalázzák, bábuként manipulálják. Legyen fiatal, Facebook- és szelfifüggő, felszínes, sima bőrű, vagy épp ellenkezőleg, érett, két lábbal a földön járó, helyenként ráncosodó, őszülő. Lényegében mindegy, ha ész nélkül lép át egyik csapdából a másikba, s egyszer csak azt látja, van már egy-két félelmetes monokli a szeme alatt. Mondja a fővárosi társulat.
Sztárek Andrea, Détár Enikő, Xantus barbara
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Topolcsányi Laura (szöveg) feldolgozásában a becsapott középkorú nejek (Diána: Sztárek Andrea; Petra: Détár Enikő; Niki: Xantus Barbara) pszichológushoz (Adél, terapeuta: Nyírő Bea; Fifi, Adél asszisztense: Topolcsányi Laura; Radó, Adél asszisztense: Szántó Szandra) fordulnak, akinél válságkezelésben részesülnek. A szíverősítő pálinka után lehetőséget kapnak arra, hogy kibeszéljék fájdalmaikat, tükörbe nézzenek, bosszút forraljanak, és megoldásként revansot vegyenek a teremtés koronájaként viselkedő ex-urakon. Vajon miért? Mert a legtöbben a valóságban is ezt teszik. Mintha nem létezne alternatíva. Pedig csupán egyetlen összetevő hiányzik ahhoz, hogy mindenkinek jó legyen: a karakterekből az elhatározás. Annak felismerése, hogy a válás után is lehet teljes, boldog és harmonikus az élet, sőt, a házasságon kívül is.
A férfiak a fejükre estek! című darabba minden olyan elemet belekomponáltak alkotói (rendező: Sztárek Andrea, asszisztens: Vass János Pál), ami elhomályosít: a fölösleges díszletet (díszlettervező: Darvasi Ilona), a piaci bodegában beszerezhető bóvlit (jelmeztervező: Darvasi Ilona), a szemfényvesztő fehérnemű-bemutatót (koreográfus: Borbély Krisztina, asszisztens: Merk László). És a csipkés alsójú kislányokat (Antalfi Anett, Domnanits Lilla, Faggyas Alexandra, Meleg Bernadett), akik még semmit sem tudnak erről az egészről, arról a hatalmas átverésről, amibe beleszületünk. Csak lebegnek a virtualitásban, a rózsaszín kabriók álvilágában, vakon lubickolnak az applikációk langyos hullámaiban és a naptejben. Kellékek halmazát látjuk a színen, amelyek csak arra valók, hogy elfedjék előlünk azt, ami igazán fontos.
Frech Zoltán, Győri Péter, Détár Enikő, Bácsatyai Gergely, Sztárek Andrea, Xantus Barbara
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
És ennyi.
Zenei vezetőként Berkes Gábor működött közre, szívlágyító Artúrként pedig Seprenyi László színművész.
Köszönjük!
