udvaros dorottya és lászló zsolt
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A történet szerint két testvér Caroline (Szamosi Zsófia) és Michael (Chován Gábor) édesanyjuk halála miatt térnek haza szülővárosukba. A hagyatéka között találnak egy naplót, amely visszarepíti őket az 1960-as évek közepére, amikor apjukkal pár napot távol töltöttek a háztól. Ekkor vetődött arra Robert (László Zsolt), aki csak útbaigazítást kért Francescától (Udvaros Dorottya), de a háziasszony és a fotós között már az első pillanatban elindult valami.
Robert James Waller könyvét, de legalábbis történetét talán nem kell bemutatni senkinek, 1995-ben Clint Eastwood és Meryl Streep főszereplésével készült belőle nagysikerű film. Az Orlai Produkciós Iroda darabja is remekül nyúl az alapanyaghoz: a romantika és a könnyed humor tökéletesen kiegészítik egymást, ehhez pedig nagyban hozzájárul a színészek játéka és beleélése.
chován gábor és szamosi zsófia
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A visszaemlékezéseket egyedi módon mutatják be a színpadon: Szamosi Zsófia olvassa fel a hátrahagyott naplót, majd éles váltással repülünk vissza a múltba és láthatjuk megelevenedni az 1960-as évek történéseit. Gyakran egy a „jelenben” elkezdett mondatot a „múltban” fejeznek be, a testvérpár pedig gyakran reflektál arra, ami az anyjukkal történik. Az idősíkok összemosódnak, a négy szereplő a legtöbbször egyszerre szerepel a színpadon, ezt pedig tökéletesen egészítette ki Vázsonyi János szaxofonjátéka.
Udvaros Dorottya neve gyakorlatilag garancia a jó játékra, nem volt ez másképpen most sem. Karaktere azért jött Amerikába Olaszországból, hogy kalandos életet éljen, ehelyett megfáradt háziasszonyként neveli gyermekeit, és él együtt férjével, aki nem foglalkozik vele. Nem csoda, hogy az első pillanattól kezdve izzik a levegő közöttük Roberttel, aki a National Geographic fotósaként járja a világot, ezzel megtestesít mindent, amire Francesca vágyik.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A két főszereplő között mintha valóban lenne valami, olyan hitelesen alakítják szerepeiket. László Zsoltból folyamatosan árad az élet és a szabadság szeretete, ami lassan társára is átragad, de természetesen nem mindig happy end az élet. Udvaros Dorottyát külön dicséret is illeti, hiszen egy pillanatra sem zökkent ki a szerepéből, amikor egy üveggel elvágta az ujját. Reméljük, hogy jól van.
A szív hídjai egy igazi romantikus történet. Olyan kérdéseket feszeget, amelyek bárki számára aktuálisak lehetnek egy bizonyos életszakaszban. A színészek előadása, a közöttük lévő kémia, és a megteremtett hangulat olyan darabot varázsolt a színpadra, amely mindenki számára kitűnő szórakozást nyújthat.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
