A sándorhegyi találkozó résztvevői
Fotó: Gyulai Hírlap – Szabó Eszter
– A korosztály nem túl vegyes, én vagyok a legfiatalabb – kezdett bele tréfásan a különös program történetébe a szervező, Demkó Józsefné. – Mi itt mindannyian együtt nőttünk fel a hatvanas években, együtt őriztük az állatokat, játszottunk, és bár nagyon szerény körülmények között éltünk, mégis mindenünk megvolt – tette hozzá.
A találkozó gyülekező résztvevői lapunknak azt is elárulták, melyek voltak kedvenc játékaik azokban az időkben. Kiderült: a legnépszerűbb program a bodzabokor alatti bunker látogatása és csinosítgatása volt, amit elképzelt bútorokkal mesevilágnak rendeztek be. Mellette a csuhébábok készítésével és a bújócskázással is jól eltelt az idő a tanyákon, de a munka sem maradt ki a hétköznapokból.
– Arra gondoltam, jó lenne még egyszer – talán utoljára – látni azt a környéket, ahol együtt nőttünk fel. Tudjuk, sejtjük, hogy már nem olyan állapotban vannak a tanyák, mint akkoriban, de nekünk mindenképp szép emlékeket idéznek majd fel – árulta el Demkó Györgyné.
A maroknyi csapatból néhányan kerékpárral, mások autóval járták be a túra előre kijelölt pontjait, majd az egykori barátokat a szervező saját otthonában látta vendégül egy ebédre.
