Érzem az örömet, fájdalmat,
kétségbeesést, aggodalmat.
Élem az alkotói folyamatomat.
De a tény, a tudat,
hogy árnyékot vetettem,
de egy lépést sem tettem,
az maga a megsemmisülés.
Bár ezt most élvezem,
mégis a horizontot nézegetem.
Várva az érkező gályát,
azt a néha sülyedő bárkát.
Mert hiába az élet egy gyönyörű szigeten,
amivel fizikai szükségleteimet kielégítem,
ha aztán magamban kell mélyen körülnéznem.
Marczinka Alexander: Keserű Hullámok
Egy nap költészet
