Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - India, a gazdag nyomorúság hazája

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Fodor GyörgyKULTÚRA • 2017. április 04. 14:30
India, a gazdag nyomorúság hazája
A keleti országban kalauzolt el minket a Világjáró gyulaiak sorozat

Volent Katalin festő-grafikus és lánya, Radnóti Virág testfestő második alkalommal kalauzolták el az Indus-völgyének keleti tájaira a Mogyoróssy János Városi Könyvtár „Világjáró gyulaiak” sorozatának résztvevőit. Tavaly újabb, immár egy egész hónapos, hátizsákos útra indultak Indiában keresztbe-kasul, amelyről képes útibeszámolót hallhattunk két tömény órában. Az előadást megelőzte Volent Katalin Namaste, India! című kiállításának megnyitója is. A művésznő a legnagyobb élményeiket örökített meg pasztelltechnikával. A megnyitó beszédet Dombóvári Vanda, a Gyulai Várfürdő kommunikációs igazgatója mondta el.

radnóti virágdombovári vanda és volent kati

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Mielőtt bemerültünk volna a Gangeszbe, láttunk gurukat, szent teheneket, varázslatos színeket, ruhákat, anyagokat, imára kulcsolt kezeket a vásznakon. A Mogyoróssy János Városi Könyvtár földszinti folyósója utoljára akkor volt ilyen zsúfolt és hangos, amikor az épület még iskolaként funkcionált. Dombóvári Vanda mérhetetlen örömmel vette tudomásul, hogy ennyi embert érint meg a képek misztériuma. Maga is járt Indiában, máig visszavágyik. Iszonyatos szegénységet tapasztalt, ugyanakkor a legkisebb, hétköznapi dolgoknak való örülést is. Ezt rögtön eltanulhattuk.

Pótszékekre ültek a kíváncsi érdeklődők odafenn, a Simonyi-olvasóban is. Az előadást Radnóti Virág tartotta, hiszen előzetesen ő készült fel az utazásra idegenvezetőként. A bemutató jellege is útikalauzokat idéző (Budapest–Dubai–Delhi repülővel), de azokat bőven megszégyenítő egyveleget jelentett, hiszen mindenhez saját képek szolgáltak illusztrációként, és egyedi, testközeli és családias élményeket láthattunk megelevenedni. Olyan volt, mint egy holi, vagyis a színek fesztiválja, amely egy több napon át tartó, hindu tavaszköszöntő ünnep. Kultúrtörténet, vallás, étkezés, ruházat, történelem, közélet. Végtelenül összetett ország, hihetetlenül sok lakóval és nyelvvel. 5000 éves (nagy folyóvölgybeli) kultúra, több mint 1 milliárd ember és legalább 3000 nyelv, még ennyi nyelvjárás. Amit igazán felfedeztem, hogy Indiában szó szerint kell érteni azt, hogy KÖZÉLET. Minden az utcán zajlik: étkezés, borbélyok, bordélyok, pottyantós mellékhelyiségek, nyitott csatornahálózat, tehénlepény- és halottégetés, szeméthalmozás, guruimák, tisztító fürdések, nagymosások, sőt néha az iskoláztatás is. A számunkra elkeserítő nyomorban, a szeméthegyek között azonban virágzik a gyerekmosoly…

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

A közel 2 órás beszámoló főbb pillérei, a látnivalók, amelyekről szó esett: Delhiben a Kutub Minár torony és épületegyüttes (fantasztikus fehér márvány és vöröshomokkő ötvözete, a mogul építészet csúcsterméke), Ráj Ghát, Vörös Erőd, Dzsama Maszdzsid, Humájun császár síremléke. Agrában a Tádzs Mahal, egy másik Vörös Erőd. Fatehpur Szíkri a Mogul Birodalom egykori fővárosa volt. Dzsaipur a Pink City (mert az egykori maharadzsa a szerencsét remélve minden házat rózsaszínre festetett egy angol követ érkezése miatt), ahol a Dzsohári bazár (eszméletlen étel-ital- és fűszerkavalkád), a Szelek Palotája és az Amber Palota találhatóak. Rádzsasztán városa és erődei (pl. a Borostyán erőd), a dzsaina templomok kivételes szépségűek. Váránaszi (a holtak városa, Ganga anya temploma), Khadzsuráhó (a Kámaszútra pózait kőszobrokon felvállaló templomegyüttes), Hampi, Ellorai és Adzsantai barlangtemplomok, szellemvárosok, tele tolvaj, kólát szürcsölő makákókkal. Mumbai két arca: az angol gyarmati idők vagy a mogul építészet remekei (pl. a Viktória pályaudvar) és gettói (Dharavi, 2 millió szegénnyel), amelyek a Gettómilliomos filmből ismerősek. Az ország államokra tagoltsága óriási kontrasztokat is szül. A legtöbb orvosi csoda, a legtöbb beteg, a legnagyobb bollywoodi sztárok és a legnagyobb slumek is meghatározóak. A közlekedés kaotikus, a zebrák tájékoztató jellegűek, irgalmatlan sok a tuc-tuc, a riksa és a moped, minden dugig pakolva – olykor egy-egy marha- és/vagy rikítóan kifestett elefántcsorda kelhetnek át előttünk himbálódzó, gazdag turistákkal a hátukon. A kalandvágyó idegenek anyagi megrövidítése különben is kötelező és üzletszerű, ahogyan alkudni is az. Mindez szintén nagy ellentéteket indukál. 26 000 Ft-ból él egy átlag indiai havonta, de van, aki napi 4 dollárból, akár újrahasznosított szemétgyűjtésből, miközben a világ leggyönyörűbb kelméit, szőtteseit, hímzéseit, kurtáit, legaprólékosabb festményeit és textillenyomatait vehetjük meg potom pénzért. Aki szegénynek született, illő alázattal fogadja a karmáját, főleg, ha hinduként él, módja, lehetősége sincsen kitörni a kasztjából.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Indiában köztudottan rengeteg a szikh, dzsaini, buddhista, taoista, sőt a muszlim, de a fő vallás még mindig a hinduizmus, amelynek köszönhetően máig él a kasztrendszer. A négy fő kaszt: brahmin, ksatrija, vaisja, súdra – és vannak a kaszton kívüliek (páriák, dalitok). Kiderült, hogy a festőművészek is súdrák, mert bemocskolják a kezüket festékkel, ha még külföldiek is, akkor érinthetetlenek, de nem a klasszikus brahmana értelemben (vagyis szentségük), hanem a tiltottság miatt. Azt viszont nyugtázhatjuk, hogy nálunk mind Kati, mind Virág a megbecsült gyulai brahmanák kasztjában foglalta el méltó helyét. Köszönjük a kalandos beszámolót és a gyönyörű és elgondolkodtató műalkotásokat és fényképeket. Namaste, Indiában jövőre is…

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)