Forrás: internet
Édes Szerelmem!
Csak gyorsan életjelt adok! Folyó hó 28-án reggel, a 6 óra 13 perckor odaérkező vonaton leszek. Előző este Csabán alszom, mert már nem emlékszem a lakcímére. A sötét éjszakában biztosan nehezen találnám meg, még józan ésszel is. Professzorom, mielőbb találjon ki valami okosat azt illetően, hogy miképpen találkozhatnánk hamarabb. A kedvemért, kérem! Talán ismer egy kis félreeső intim zugot. Mivel megbántani semmiféleképpen nem szeretném, ötleteket erre vonatkozóan nem adok. Értelmetlen is lenne bármit javasolnom, kettőnk közül ebben is én vagyok az ügyetlenebb. Még rosszul sülne el! Ha nem lenne teher, és az állomásra kifáradna, az lenne a legjobb. Könnyen reám ismerne, hisz barna szövetkabátban, barna filckalapban, drapp harisnyában és barna bőrtáskával megyek, mint a legtöbb elegáns utazó, s mindenik darab elég kopott is lesz ahhoz, hogy ismertetőjelnek megfeleljen. Amennyiben nem tehetné meg valami miatt, hogy kifáradjon elébem abban a hajnali órában, majd csak meglelem valahogyan.
Áldott egyetlenem, tudod, mennyire szeretlek! Nagyon-nagyon várom, hogy lássalak, beleroppanok ebbe az esztelen, értelmetlen, kínzó s mardosó távollétbe!
Örök hűséggel:
Böbéd
U. i.: Titkolni akartam, de nem tudom: hazáig zokogtam, amikor legutóbb elváltunk egymástól. Küldöm neked ezt a fényképet, hogy jobban átérezd, mit jelentesz Te nekem!
