sopsits árpád
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
1957-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélnek egy férfit a martfűi cipőgyár egyik munkásnőjének meggyilkolásáért. Réti Ákos (Jászberényi Gábor) megkezdi a büntetése letöltését, de a gyilkosságok és támadások folytatódnak. Szirmai Zoltán (Bárnai Péter) fiatal, ügybuzgó ügyészként kerül a kisvárosba, hogy megoldja az ügyet, őt a kiégett Bota nyomozó (Anger Zsolt) segíti. Munkájuk nem egyszerű: a gyilkos folyamatosan szedi áldozatait, a rendszer pedig nem ad meg minden segítséget, hogy pontot tehessenek a rémtettek végére.
Sopsits Árpád filmje egy újabb olyan magyar film, amelyre érdemes odafigyelni. A vetítés megkezdése előtt, a rendező annyit mondott, hogy jó élményt kíván, ugyanis a témát tekintve szórakozást nem tud. Azt hiszem, hogy a szűk két óra elteltével az összes teremben ülő igazat adhatott neki. A sötét és nyomasztó képi világ, az explicit megjelenítés, az állandó szorongást keltő hangulat mind hozzátesznek ahhoz, hogy tényleg ne úgy élvezzük a filmet, mint ahogy egy sima popcornmozit.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Végig ott lebeg a néző szeme előtt, hogy igaz történetet lát – ezt az sem zavarja meg, hogy vannak fikciós elemek a történetben –, ehhez pedig hozzájárul a színészek kiváló munkája. Mindenképpen kiemelendő Anger Zsolt megkeseredett zsaruja, valamint a Hajduk Károly által alakított kéjgyilkos, de egy-két kivételtől eltekintve mindenki hozza az elvárhatót. Feltétlenül meg kell említeni Szabó Gábor operatőr munkáját, aki fényképezésével igazán egyedivé varázsolta az alkotást.
A vetítés után visszatért Sopsits Árpád is a nézők közé. Kifejtette, hogy még főiskolás volt, amikor először hallott az esetről, azóta gondolkozott a téma feldolgozásán, de akkor rengeteg akadályba ütközött. Egyszer a televízió számára is előállt egy sorozat ötletével, de hallani sem akartak róla, így elvetette a lehetőséget. Végül a Filmalappal sikerült megegyezni, de itt sem volt felhőtlen az indulás, ugyanis ők egy főszereplőt szerettek volna, de végül ráhagyták a döntést a rendezőre.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A 2017-es Magyar Filmdíjon kilenc győzelmet zsebelt be Sopsits munkája – többek között ő is megkapta a legjobb rendező díját – de sajnálatára Hajduk Károly csak a jelölésig jutott, szerinte azért, mert negatív szereplőt játszott. Elmondása szerint nem egy elvetemült gyilkost akart ábrázolni, hanem jobban a karakter mélyére ásni, ami sikerült is azáltal, hogy bemutatta a háttértörténetet is.
A martfűi rém kétségkívül az egyik legjobb magyar film a közelmúltból, amelyet külföldön is számos helyen dicsértek. Ha idevesszük a Saul fia, a Mindenki és a Testről és lélekről sikereit is, akkor bizakodhatunk abban, hogy jó úton jár a magyar film, és hamarosan újabb elismeréseknek örvendhetünk.