Tájház a partiumi Nagyszalontán Arany János születésének 200. évfordulóján
Fotó: Gyulai Hírlap – MTI/Czeglédi Zsolt
A diákokkal tartott Bagyinszki Zoltán főszervező, dr. Pacadzisz Oresztész kulturális osztályvezető, Dézsi János könyvtárigazgató, Szűcs Levente igazgató, Varga Enikő és Fodor György pedagógusok.
Napsütéses péntek reggelre virradt az a diáksereg, amelynek volt lehetősége a Gyulától mindössze 40 km-re található települést meglátogatni. A belvárosi református templom melletti szoborpark tanulsága szerint több kiváló tudósunk született a városban, így afféle kultúrzarándoklattal is felért a kirándulás: Arany János, Zilahy Lajos és Sinka István az irodalomtörténetből ismerősek, Kulin György csillagász, Kiss István pedig szobrászművész, aki többek között az Arany-szobrot is készítette, amely mellett saját mellszobra is található. Az utazás alkalmával kiderült, hogy több furcsaság is adódik az Arany-út bejárása során. A tanulók az Arany János utca közepén megbúvó Arany-szülőháznál kezdték a zarándoklatot, pontosabban az eredeti helyén álló kis parasztháznál (noha gémeskút és eperfa állnak még a portán – ld. Családi kör). Ugyanis Arany tényleges szülőháza a költő-író 6 éves korában leégett. A múzeum azt a kort igyekszik bemutatni, ami a 19. század első évtizedeit jellemezte, eszközei, tárgyai egy jól ellátott parasztház kellékeit adják. A „tárlatvezetést” Fekete Mária vállalta, aki minden diáknak igen hasznos kis kiadványt nyomott a kezébe, amely az elkövetkezendő esztendőben segíti őket az Arany-út bejárásban: Nagyszalonta, Debrecen, Nagykőrös, Budapest (mindenhol pecsétet kell szerezni, majd beküldeni a megadott címre – most biztatok mindenkit, aki olvas, hogy szerezze meg a kiskönyvet, a pecséteket, de elsősorban a tudást a legnagyobb műveltségű 19. századi mentorunkról).
A szülőház után az elemi iskola következett, amelyben – a kétnyelvű emléktábla tanulsága szerint – Arany tanult és tanított. Ma Arany János Iskolaközpont néven áll (általános iskolai rész), és a lelkes gyermekcsapat mellett örömmel tapasztaltuk, hogy magyar segítséggel egy négyemeletes pótépületet is felhúztak a szalontai és környékbeli magyar tanulóknak – amellett, hogy korábban szép új épületet kapott az Arany János Elméleti Líceum. Barátságos fogadtatásban részesültünk, betekinthettünk akár órákra is, ahol a gyermekeket ékes anyanyelven oktatták.
Az iskola rögtön egy parkra néz, amelyben az említett öt híresség szobra található. Középen a legnagyobb, a Kiss István alkotta Arany-szobor, teljes alakos. Ennél a szobornál hangzott el Szabó Ágnes (Erkel) tolmácsolásában a költőóriás egyik verse: Hoc erat in votis. A versmondást koszorúzás követte – koszorút helyeztek el: Kubiak Anett (Erkel) és Bencze Gréta (Erkel). A szobrok szigorú tekintete mellett a református templom, amelyben Arany a keresztséget kapta. Áhítattal és figyelemmel jártuk be a templomot, majd a központi parkon keresztülhaladva a Csonka torony felé vettük az irányt. A parkban a városalapító Bocskai István teljes alakos szobrát csodálhattuk meg, aki 1606-ban erdélyi fejedelemként a köleséri hajdúknak adományozta a települést, így tulajdonképpen közvetve segített 300 hajdút a földszerzéshez.
A főtéren álló Csonka torony Szalonta egykori várának őrtornya. A várat 1620 körül kezdték építeni, és 1636-ban már készen volt, mert a törökök ellen vívott Szalonta környéki harcokban már említették. Ma homlokzatát egy Stróbl Alajos tervezte Arany-szobor ékesíti (az elkészítést Kolozsvári Szeszák Ferenc valósította meg 1907-ben). Odabenn az Arany János Emlékmúzeum kapott helyet. Ez Románia legrégibb magyar irodalmi múzeuma, az Arany Jánosra vonatkozó emlékek legjelentősebb gyűjtő- és megőrző helye. Széll Kálmán (református lelkész, Arany veje) kezdeményezte 1882-ben, néhány nappal a költő halála után, s az e célra alakult Arany Emlékbizottság széles társadalmi erőket mozgósított. Tényleges megalapítását Arany László – a nemzeti kincsünk fia – tette lehetővé, amikor 1885-ben a szülővárosnak ajándékozta apja bútorait, ruháinak és könyvtárának jelentős részét. Nemcsak az Arany-ereklyéket gyűjtötték itt össze, hanem a helyi értelmiség segítségével élénk irodalomtörténeti, népköltészeti, néprajzi és helytörténeti munkába is. Idegenvezetésünket az épületben Darvasi Zoltán, az emlékmúzeum igazgatója vállalta, aki kitűnően, diákbaráton oldotta meg a fagyos beltér lélektani felmelegítését, humoros, nem túl didaktikus, de mindenképpen tanító módon. A múzeum dokumentációs anyagában található 661 eredeti Arany-kézirat, 133 a költőhöz írott levél, az Arany család levelezésének 101 darabja, a költővel és családjával kapcsolatos 36 egyéb irat, 45 fénykép Aranyról, családtagjairól, barátairól és 595 kéziratmásolat (fotókópia, mikrofilm); Barabás Miklós Arany-portéja, Éder Gyula festményei Arany Jánosról és Bocskai Istvánról, Szervátiusz Jeno, Puskás Sándor és Izsó Miklós kisplasztikái, számos illusztráció Arany verseihez, balladáihoz. A legnagyobb kuriózumnak a diákok talán a Petőfi család látogatásakor ajándékozott kávédarálót tartották, valamint azt az akadémiai dolgozószobából idekerült fotelt, amelyben Arany 1882-ben elhunyt.
Népművelő szerepe mellett az Arany János Emlékmúzeum a tudományos Arany-kutatások műhelye is. Az igazgatói közül a gyulaiak elsősorban Dánielisz Endre tanár urat ismerhetik, aki több alkalommal tartott üdítő előadást a könyvtárunkban Aranyról, és a bicentenárium alkalmával az elnököt is ő kísérte az Arany-középúton március 2-án.
A jelenlévők nagy meglepetésére a program záró akkordjaként Csörsz Rumen István (az MTA Irodalomtörténeti Intézetének tudományos főmunkatársa) gitárjátéka szólalt meg a Csonka torony kertjében, aki egy 150 éves, Arany-korából származó hangszeren dalolt határtalan szerénységgel. Az Arany János-dalok a készülő Arany-honlapon az ő előadásában meghallgathatók lesznek. Nem mindennapi kirándulást zártunk méltón megemlékezve a nagy előd életéről és műveiről.
Ahogyan Arany maga írta A nagyidai cigányok második énekében: „Kettős úton halad az emberi élet: Egyik a gyakorlat, másik az elmélet.” A lelkes kis csapat mindkét úton elindult…
