Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Beszterczey Attila, aki komolyan veszi a kultúrát

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Csomós Éva • INTERJÚ • 2017. április 15. 11:00
Beszterczey Attila, aki komolyan veszi a kultúrát
Beszterczey Attila: Úgy gondolom, hogy aki a kultúrát képviseli, a hétköznapokban is ő maga a kultúra. Mind megjelenésben, mind felelősségteljes viselkedésben

Az utóbbi időben igen sok városi rendezvényen láthatjuk műsorvezetőként, hallhatjuk, ahogy verset mond, vagy épp színészi tehetségét csillantja meg, de hangját is változatos helyzetekben ismerhetjük fel kulturális látogatásaink során. Beszterczey Attila jelenléte megkerülhetetlen, bár elmondása szerint egyesek még így is elcsodálkoznak néha azon, hogy családjával egy ideje már hazaköltözött.

____Eredeti-GYHRCSD_0001.jpg

beszterczey attila

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

– Mostanában a csapból is te folysz – jegyzem meg, miközben munkahelyén, az Erkel Ferenc Kulturális Központ és Múzeum Nonprofit Kft. Béke sugárúti épületének második emeletén lévő kávézó egyik asztalához telepszünk.

– Az intézmény munkatársaként rendezvényszervezőként vagy fellépőként veszek részt a kulturális rendezvényeken – felel a tőle megszokott higgadtsággal –, de ezen túlmenően a város más intézményeitől is rendszeresen megkeresnek, hogy mondjak el egy verset vagy épp énekeljek. Ezeknek szívesen teszek eleget, és a magasztosabb célt, a jótékonykodást is mindig fontosnak tartottam, ezért rendszeresen veszek részt a rendőrség szervezésében lévő, fiataloknak szóló baleseti szimulációkban.Bűnmegelőzés kapcsán a börtönszínházban vállaltam nagy szeretettel szerepet, az idősek klubjában is szavaltam már verset, de rendszeresen segítek a jótékonysági futóversenyen és Abdulrahman Abdulrab doktor úr alapítványához is nagy örömmel csatlakoztam.

Gyakran előfordul, hogy annak a programnak, melynek megszervezéséért felelsz, egyben a műsorvezetője vagy épp a fellépő művésze is vagy. A mindkét oldalon egyidejűleg végzett munka nem okoz nehézséget számodra?

– Amikor egy színész minden este más szerepet játszik, rövid időn belül kell tudnia áthangolódni, így megtanul gyorsan váltani a feladatok közt. Ezt a fajta kettősséget én egyáltalán nem érzem tehernek, sőt, izgalmas, mert folyamatosan rugalmasan tartja az alkalmazkodóképességet, amiben a kreativitásnak is fontos szerepe van. Korábban sem csak színjátszással foglalkoztam, hanem annak háttérből irányító területeivel is. Rendeztem már előadásokat, kollégáimmal társulatot alapítottunk, ahol produceri és menedzseri szerepeket is be kellett töltenem. Jelenleg is két színjátszókör működtetésében veszek részt, az egyiket a művészeti iskolában szerveztük Pete László tanár úrral, a másik a művelődési házban működik, melynek tagjai középiskolások, de valamennyi korosztály érdeklődésére nyitottak vagyunk, hisz a játék öröme, a közös alkotás élménye összemossa a korosztályok közti különbségeket. Az pedig, hogy a városban fellépő egyes művészekkel szervezőként én tárgyalok, annyiban is szerencsés, hogy a személyükön túl a fellépti áraikat is ismerem, így azok is észszerű határokon belül tarthatók. Annak megszokásához kellett egy kis idő, hogy a korábbiaknál több időt töltök irodában, de ezzel sincs problémám.

 

____Eredeti-GYHRCSD_0003.jpg

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Az tudott rólad, hogy hiába éltél hosszabb ideig a fővárosban vagy épp Sopronban, szülővárosoddal mindig is élénk volt a kapcsolatod. Milyen volt a hazatérés, az itthon munkába állás?

– Tizennyolc évet nem éltem itthon, 2015 májusában költöztünk vissza a családommal, és 2016 márciusától dolgozom itt, vagyis volt egy átállási időszakom. A várostól soha nem szakadtam el, próbáltam sűrűn hazalátogatni, ebben annak is fontos szerepe volt, hogy a feleségem is gyulai, így több szállal is megmaradt a kötődésünk a városhoz. Ugyanakkor attól, hogy most főállásban Gyulán dolgozom, a budapesti feladataimat is ellátom, persze, ugyanolyan intenzitással az Gyuláról már nem teljesíthető. A szabadidőmet a családommal töltöm, kicsi gyermekeink vannak, 4,5 és 1,5 évesek, ilyenkor a nekik fenntartott szórakozóhelyeken jelenünk meg, játszótéren, játszóházban, nyáron nagyon sokat voltunk Szanazugban. Szerintem az emberek már megszokták, hogy itthon élek, bár még mindig akadnak, akik az utcán megállítva elcsodálkoznak ezen.

Az, ha az ember a kultúra képviselőjeként folyamatosan előtérben van, felelősséggel jár. Te mennyire érzed ennek a súlyát?

– Számomra ez nem különleges, így nem is úgy élem meg, hogy bármi rám lenne erőltetve. Én nagyon korán kezdtem el kultúrával foglalkozni, 13 éves koromban már színházban játszottam. Az ember annyi idősen még nem feltétlenül tudja, mit jelent a kultúrát képviselni – nekem is időbe telt megtalálni az utamat és a helyemet ezen a területen –, de aztán, ahogy az ember érik és tapasztal, helyükre kerülnek benne a dolgok, és megérti, hogy ez egy komoly felelősség, ami nem képviselhető „csak úgy”. Legalábbis azt a fajta kultúrairányzatot, amit én képviselek, nagyon komolyan veszem. Ma ez egy kicsit kikopott a társadalmunkból, én úgy érzem, hogy vissza kellene csempészni, és ha valaki egy ilyen dologba vágja a fejszéjét, akkor nincs könnyű dolga, de hangsúlyozom, ez nem teher, próbálom a hétköznapokban is megélni, és pont ez az egésznek a lényege.

 

____Eredeti-GYHRCSD_0006.jpg

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Mi az?

– Úgy gondolom, hogy aki a kultúrát képviseli, a hétköznapokban is ő maga a kultúra. Mind megjelenésben, mind felelősségteljes viselkedésben. Aki a kultúra képviselője, például nem ordítozik részegen, csákóval a fején négykézláb a Béke sugárút felezővonalán. Ahogy a gyerekeivel, a feleségével, a körülötte lévő emberekkel és bármilyen más élőlénnyel bánik, azt sugározza magáról az utcán, és azt sugározza művészként a színpadon. Amikor azt látod, hogy egy színész ügyes, jól mondja a szöveget, de mégsem az igazi, akkor annak a hátterében valami olyasmi húzódik meg, hogy az életét ő rosszul éli meg. Egy színésznek nagyon fontos, hogy mit visz fel a színpadra. Az a legfontosabb! A megtanult technikákon túl saját magát viszi föl, amit a hétköznapokban rak össze. Azt, ahogy megéli az életét. Nem tudsz mást sugározni, csak azt, ami te vagy.

A te életedről tudvalévő, hogy igen elfoglalt vagy, hisz – amennyire ez itthonról lehetséges – Budapesten is jelen vagy.

– Negyedik éve vagyok tagja az Új Színháznak, ahol májusban mutattunk be egy történelmi drámát Stuart Mária életéről, A királynő aranyból van címmel, és ami ebben az évadban is műsoron van. Abban Ruthven szerepét játszom, valamint Wass Albert A funtineli boszorkány című előadásában is van egy jó kis szerepem, és most mutatjuk be Szerb Antal Ex című vígjátékát, amelyben én vagyok a miniszterelnök. Ezek mellett pedig mindig ott vannak azok a váratlanul érkező felkérések, amelyekhez az évek során megtanult rugalmassággal alkalmazkodom.

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)