Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Nem csupán a sokat ígérő „felhozatal” miatt telt meg zsúfolásig a teátrum Kamaraterme csütörtök este. A fokozott érdeklődésben a kíváncsiság is közrejátszott. Hisz miként is lehetne kihagyni egy olyan eseményt, amely teljesen váratlan fordulatokat hozhat? Amelynek nincs forgatókönyve, nincsenek előre felállított sémái, amelyen bármi bekövetkezhet, és általában be is következik. Amelyre úgy ülsz be, hogy tele vagy félelemmel, mert ugyan megvetted a jegyet, de nem tudod, mit kapsz érte. Lehet, hogy semmit, de lehet, hogy azt is, amiről még álmodni sem mertél. És hogy inkább ilyesminek leszel a részese, arról Gyulán már rögtön az elején meggyőződhettél, abban a pillanatban, amikor DJ Q-Cee beállt a pult mögé, ahol játszani kezdett a lemezeivel.
Sokaknak felcsillant erre a szeme, megremegett az ajka, megdobbant a szíve a félhomályban, hisz utoljára talán gyermekkorukban járhatott beszélő, hangoskodó, sercegő korong a kezükben. Bakelit. Azóta csak a tévében láthatták, mi minden másra is használható, digitális változata úgyszintén. Például arra, hogy aláfalazzon egy hangversenynek, felépítsen rá egy teljes zenekart, hét egymástól eltérő stílust, műfajt és emberi karaktert. Most élőben is meglett ez az élmény.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A beatboxer DJ Q-Cee mellett Gyulára a Random Trip másik alapítója, éltető lelke, Delov Jávor is eljött. Aki annak ellenére, hogy elmondta, harmadszor fordul elő, hogy a közönség ülve hallgatja őket, és ettől zavarban van, gyorsan megbarátkozott a helyzettel. A bulit mesterien vezényelte le, s az ütőszekciót is hibátlanul táncoltatta másfél órán át. Alakításának látványos és hangzatos fergetegébe kapcsolódott bele Gátos Bálint basszusgitárjával, fegyelmezettségével, Gátos Iván billentyűivel, szemüvegével, Kállay Saunders András énekhangjával, kockás ingjével, Fábián Juli altjával, sellőmozdulataival, és egyáltalán nem utolsóként az az ember, aki a legnagyobb bizonytalanságot váltotta ki azzal, hogy inkább költő, mint énekes, és mint ilyen, idegen elem felvetette a kérdést, hogy vajon miként fog tudni belefonódni a csapatba. MC Zeekről van szó, aki Németh Péterként is mozgatja, nem is akármilyen nívón a magyar slammer-társadalmat. A tapasztalt rapernek néhány másodperc sem kellett ahhoz, hogy fesztelen humorával, kiváló színészi adottságaival elhessegessen mindenfajta kételyt, kedvencévé váljon a publikumnak, és egyfajta terhet is levegyen a szemünk láttára megalakult együttes válláról. Mint mondta, arról beszél majd, hogyan fogunk élni harminc év múlva. Higgyék el, ezen mindenki nevetett.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A folytatás is kedvezően alakult, a főszerep az örömzenéé lett, a harmóniáé, az egymásra hangolódásé, ami ahhoz vezetett, hogy a szórakozás mellett tanulnivaló is akadt bőven. Sokat könnyített a közönség kezdeti szigorán, hogy nem alakultak ki holtpontok, nem állt meg a kés a levegőben egy-egy érdekes, váratlan megformálásnál. Ezek után röviden össze is foglalható az első benyomás: a tökéletesség miatt nagyon hamar hihetetlenné vált, hogy a kínálat improvizáció. Hogy az egyes fellépők pontos helye spontán alakult ki a kollektívában, hogy egyikük sem emelkedett a másik fölé, egyikük sem éreztette a többivel, hogy jobb, felkészültebb, profibb, zseniálisabb, tapasztaltabb, senki a bandából nem öltött magára sztárallűröket, nem lépett fel szólistaként. Mindez szokatlannak és valóságfelettinek tűnt ott is, a helyszínen, és tűnik abban a közegben is, amelyben éljük a mindennapjainkat. Még azt is könnyebben elfogadtuk volna, hogy Fábián Julinak be kell vágódnia a központba, a kör közepébe, mert ő a nő, s a nő nélkül ma működésképtelen mindenik felállás. Mert ezt szajkózza a média, s mert ugyanezt oktatják különféle szinteken. De mindemellett kikezdhetetlen (amit vagy leírtak már, vagy nem), hogy ez a nő, aki egyébként Gyulán már visszatérő meghívottnak számít, fájdalmasan jó, borzalmasan kimagaslik az átlagból. A nő, aki ezúton egymagában képviselte magas fokon, legyőzhetetlen erővel a lágyságot, a gyengédséget, és ezzel párhuzamosan az öröklét fundamentumát, a túlélés biztonságát, a legyőzhetetlenség akarását, az életöröm továbbadását, nem is véletlenül. Jóllehet a produkció-sorozat motorja állítólag épp a véletlenszerűség.
A Random Trip koncertfűzér fővárosi klubokból indult 2008-ben Delov Jávor kezdeményezésére, DJ Q-Cee eszmei s gyakorlati támogatásával. Azóta fut feltartozhatatlan sikerrel. Az ötletgazdák zenei fúziót kínálnak a műfaji egyhangúságba, s a lemezbemutatós turnékba belefáradt közönségnek, muzsikusnak egyaránt. Korábban kizárólag a dzsessz teremtette meg ugyanezt a kitörési pontot, improvizációt és kulturális sokszínűséget nyújtott, páratlan lehetőséget a valódi alkotásra. A(z állandó) frissítés fontosságát Miles Davis ismerte fel annak idején, aminek az lett az eredménye, hogy nem csupán a zenei univerzumot újította meg, nem is egyszer, háromszor, hanem önmagát is.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Random Trip rögtönzött fellépéseit az teszi felülmúlhatatlanná s izgalmassá, hogy egyetlen szabálya van, éspedig az, hogy abszolút szabadságot kell biztosítania az előadónak, akinek kötelessége odafigyelni társaira, az ő rezgéseikre, gondolataikra, s így hoznia létre valamit, ami jó, s nem csupán neki jó, neki tetszik, hanem az összes érintettnek. Ebben a rendezésben senki sem erőszakolhatja rá saját ötleteit a többiekre, nem énekelheti le a másikat a színpadról, nem harsoghatja túl az összjátékot, nem emelkedhet ki a tömegből. Ebben a szerkezetben mindenki egyenlő eséllyel indul és azonos nagyságú teret kap a kibontakozáshoz. A tér közös, a feladat is. És nemcsak hogy közös, iszonyatosan nehéz is. Ebben a menetben nincs hierarchia, tehát hangzavar sincs. Egyetlen végkifejlett van, az összjáték, az örömzene.
A Random Trip-et mindezek mellett jelzőkkel is el lehetne látni, olyanokkal, mint őszinteség, izgatottság, félelem, tisztelet, szabadság, szeretet. Ennek köszönhetően az őrjöngéstől eltiltott ülő, hagyománytisztelő rajongótábor is feloldódhat, énekelhet, csápolhat, tapsolhat, bekiabálhat, leveheti a nyakkendőjét, mert nem inti meg érte senki, s végül felállhat, és állva énekelhet. Improvizált utazása, ha előbb nem is, de az utolsó ráadásig egészen biztosan megnyit egy új valóságot, amelyben felfedezheti, ki ő, milyen ő igazából, melyik bőrében érzi jól magát. A Random Tripben ez a törvényszerű.
Készült erről a kísérletről hangfelvétel? Amennyiben igen, kérné(n)k belőle.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
