Zongoralecke
Történetek a sötétkamrából
Estszürkület. A szalonban félhomály, a kályhában ég, pattog a tűz, én a zongoránál ülök, grossmama, mint szokta volt, a hátam mögött, a karosszékben. A fűző kényelmetlen, szorít és fáraszt, de klampírozok, közben beszélgetünk. Mama most sem aggódik, de visszahozná a leánykorát. Aztán elcsendesül, belefeledkezünk a parázs vöröses fényébe.
