Drága anyuka!
A napokban határoztuk el, hogy ismét visszajövök dolgozni a fővárosba. Három napon át ugyan kint voltam Bözsike néninél ásni, ám miután tőle hazaértem, az otthoni munkát végeztem. Képzelje, anyuka, egyetlen vasalatlan ruhám sincs, ezt még a naptáramba is feljegyeztem, mert ilyen már nagyon régen nem fordult elő! Rendbe hoztam a szekrényemet is, a lakást, amennyire lehetett, meg sok minden mást, amivel el voltam maradva. De ennek ellenére nagyon jó itt, anyuka, nyugodtan állíthatom, a kilenc évi házasságunk alatt sosem voltam ennyire kipihent, kiegyensúlyozott, gondtalan, mint az utóbbi két hónapban. Néha a barátnőkkel is kisétálunk a városba, de nem maradunk későig (ne aggódj!), úgyhogy azt kell mondanom, sajnálhatod, hogy annak idején nem éltél a lehetőséggel. De most már mindegy, nem igaz?
Sokat gondol rád, és puszil a messzi távolból az egyetlen kicsi lányod:
Anna
