Forrás: internet
Az Osztrák-Magyar Monarchia tényleg tele volt színnel és élettel. Virágzott az ipar, a kereskedelem, urbanizálódott a társadalom, az egyre terebélyesedő városok jó hírű iskoláiból feltalálók, tudósok ezrei röppentek szét a nagyvilágba. Mindemellett a paraszt megmaradt az ekeszarv mellett, művelte a földet, gondoskodott a főúri világ mindennapi jólétéről, a jószágok gyarapodásáról, a földállomány bő terméséről. Nem is mellékesen: a kontinens éhenkórászairól, koronás haszonélvezőiről, a hadba vonulók ellátmányáról. Mondhatnók, a kolbászillatú sáros falvak lakóinak köszönhetően mindig volt mit innia, ennie az úri népeknek. A bolgár megtermelte a paradicsomot, a magyar a búzát, a török az alavicskát, a cseh kifejtette a vasércet, a zsidó mindezt ügyesen eladta, a sváb pedig sok mindennel foglalkozott magas színvonalon, példás precizitással. A világháló emlékezetében mindebből mára ennyi őrződött meg, legfőképpen színtelenül, árnyalatok és kommentárok nélkül: volt egyszer egy Habsburg Birodalom. Megdöbbentem, amikor elolvastam a mellékelt fotográfia feliratát: osztrák-magyar asszonyok. Mai nyelven ez így festene: európaiak. Hát köszönjük szépen, mindenképp hízelgő, s egyben biztató, hogy ezer év után végre kikopott a nyelvhasználatból az ázsiai barbár kifejezés. Csöppnyi megjegyzésünk azért lenne: biztosan különleges népviseleti tartozék a bugyogó, ám a mi magyar asszonyaink sosem vették volna fel magukra ezt a férfias maskarát, esetleg csak tréfából, farsang idején.
Forrás: internet