együtt a kotta és a kézirat
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Gyulán, a Kultúra Magyar Városában mindig fontos a magyar kultúra napjának méltó és színvonalas megünneplése, de úgy érzem, hogy ez az idei ünnepség a legemlékezetesebbek közé fog tartozni – kezdte dr. Görgényi Ernő. – A kultúra valamilyen formában térhez kötött, persze nem feltétlenül fizikai térhez. Vannak gócpontjai: egy korszellem, vagy éppen a közhangulat, a közös óhaj, amelyek halhatatlan dolgokat képesek szülni. A reformkor Magyarországa igazi bölcsője volt nemzeti kultúránknak. Olyan szellemi óriások taposták a földjét, mint Erkel és Kölcsey. A szatmári és békési földnek öröksége együtt formálta nemzeti imádságunkat, de igazán teljessé csak a nemzet tehette.
dr. Görgényi Ernő
A polgármester hangsúlyozta, hogy a mai nap attól igazán különleges, hogy olyan találkozásra kerül sor, amely eddig példanélküli volt. Egy igencsak jól körülhatárolható fizikai térben csodálhatjuk meg a nemzeti hitvallásunk két legfontosabb dokumentumát: Kölcsey eredeti kéziratát és Erkel eredeti kottáját. Valószínűleg sosem találkoztak életükben, de ennek ellenére olyan kötelék van köztük, amely minden magyar ember fejében összekapcsolja őket: a Himnusz. Magyarságtudatunk és nemzeti kultúránk alapja. Gyula jó ideje a Kultúra Magyar Városa, és ezzel nem az adományozott titulusra gondol, hanem arra az alkotó polgári szellemiségre, amely belengi a város utcáit, tereit és parkjait, hiszen a kultúrát nem megőrizni, hanem megmutatni és megélni kell.
Závogyán Magdolna, kultúráért felelős helyettes államtitkár nemzeti összetartozásunk legátfogóbb szimbólumának nevezte a Himnuszt. A reformkor lendületét nem csak azért fontos ismernünk, hogy tisztelegjünk példamutató emléke előtt, de fontos ez a kapcsolat jelen és múlt között azért is, mert tanulhatunk a példákból, erőt meríthetünk az elkötelezettség elszántságából, erkölcsi szilárdságot kapunk feladataink elvégzéséhez, letisztult értékekkel tudunk védekezni a globalizáció romboló hatásaival szemben. A reformkort mélyen áthatotta a haza szeretetének és szolgálatának eszméje.
- Kölcsey üzenet az volt: a haza minden előtt. A kultúra első sorban a nemzetté válás, az etikai megerősödés és a szellemi felemelkedés eszközévé vált. A függetlenség elérésnek célkitűzése határozta meg a kultúra társadalmi szerepét és a közgondolkodás tartalmát, valamint a művelődés intézményesülésének minden formáját. Az összetartozás élménye adja a közművelődés sajátos méltóságát. Így volt ez a 19. században Magyarország szellemi fellegváraiban is, amelyek közé Gyula és Szatmárcseke is tartozott. Kölcsey Ferenc számos reformmozgalom szellemi vezetője, Erkel Ferenc pedig halhatatlan zeneművek alkotója volt. E két elhivatott szellemóriás gyümölcsöző együtthatásának eredménye a szavalható, énekelhető Himnusz, amely a magyarság összetartozásának leghatásosabb kifejezője mindaddig, amíg magyar ember él a Földön.
Závogyán Magdolna
A köszöntők után Fáy Péter, Kölcsey Sámuel egyenes ági leszármazottja lépett a közönség elé és elmondta, hogy a család egészen 1944-ig őrizte a kéziratot, ekkor döntöttek úgy, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumnak adják. Innen került később az Országos Széchenyi könyvtárba. Kifejtette azt is, hogy szerinte az utóbbi időben csökkent a Himnusz tisztelete és ezen mindenképpen változtatni kell. Somogyváry Ákos karnagy, az Erkel család leszármazottja vezényelte az Erkel Ferenc Vegyes Kart és a Gyulai Kamarazenekart a délután folyamán. Elmondása szerint egy olyan változatot adtak elő a Himnuszból, amelyben harangszóval kezdődik a dallam.
Néhány Erkel-mű után – többek között előadták a gyulai zeneszerző verzióját a Szózatból – Földesi Ferenc, az Országos Széchenyi Könyvtár Különgyűjteményi igazgatójának előadása következett, aki a Himnusz megszületésének a történetét járta körbe. Elmondása szerint kissé elnagyolt címet adott, hiszen nem egy részletes beszámolóval készült, inkább azt szerette volna körbejárni, hogy mi vezette a mű megírásáig. Elmondása szerint Kölcsey árván maradt három öccsével, akikkel megörökölt egy kis birtokot. Pesten az irodalmi élet középpontjában volt, ezért szenvedés volt számára a hazatérés, de erkölcsi kötelezettségeit nem tudta semmibe venni.
Földesi Ferenc
1818 és 1823 között gyakorlatilag remeteként él a birtokán, van, hogy el sem hagyja azt huzamosabb ideig. Szemere Pálnak írt leveléből derül kis később, hogy mi történt vele ebben az időszakban. Az iskolában római költőktől és szónokoktól tanult, így élete egyik legnehezebb feladatának nevezte a parasztdal megtanulását – amely végül a Himnusz megírásához vezetett – körülbelül akkor váltás volt ez számára, mintha egyik pillanatról a másikra bal kézzel kellene írnia a jobbkezesnek, de a végeredményt mindannyian ismerjük.
Az előadás után Galambos Hajnalka énekművész és Rázga Áron zongoraművész adtak elő Erkel-opera részleteket, majd záróakkordként Beszterczey Attila szavalta el a Himnuszt. Az eredeti kéziratot és kottát január 21-én 10 és 18 óra között is megtekinthetik az Erkel Ferenc Emlékház sakktermében.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba