mikó istván, nemcsák károly és boros zoltán a gyulai művelődési ház színpadán
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Regős Bendegúz (Boros Zoltán) fiatal felnőttként áll elénk a színpadra, körülötte a történet főszereplői szobormereven sorakoznak, amikor belekezd abba a mesébe, amely meghatározta egész életét. A történet, amely életének egyik legjobb és legkeservesebb nyarát meséli el – amikor anyja elküldte a bakterhoz (Mikó István), hogy fegyelmet tanuljon, de persze Bendegúznak esze ágában sem volt megváltozni –, feleleveníti kalandjait a banyával (Tóth Judit), Patással, a lókupeccel (Nemcsák Károly), Csámpás Rozival (Nyírő Bea) és a bakterház körüli élet megannyi képtelen szereplőjével.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az előadás történetét mindenki ismeri, ha máshonnan nem is, de Mihályfy Sándor 1980-ban bemutatott filmjéből biztosan. Ahogy a film, úgy a színpadi darab is Rideg Sándor azonos című regénye alapján készült – ezúttal Tímár Péter átirata nyomán elevenedett meg a színpadon.
Habár a filmben egy gyermek keltette életre Bendegúzt, a színpadi változatban Boros Zoltán formálja meg a főszereplőt, ez egyáltalán nem negatívum, ugyanis a szinkronszerepeiről is ismert színész tökéletes alakítást nyújt a kópé, örökké a bajt kereső kölyök szerepében. Mikó István baktere sem kevésbé zseniális: az elejétől kezdve egy szerethető figura, aki egyszerűségével és butaságával is képes tanítani valamit a rosszcsont kölyöknek.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A darab összes színésze kitűnően szerepel, mégis kiemelendő közülük még kettő: Nemcsák Károly lókupece számos vidám percet okozott a közönségnek, hol a részegeskedésével, hol a Csámpás Rozi felé tanúsított érzelmeivel – bár sajnálatos, hogy Sanyi nevű lovát nem ismerhettük meg, csak említés szintjén szerepelt. Tóth Judit is pazarul szerepelt Bendegúz örök ellenlábasa, a banya szerepében. Bendegúzzal együtt utáltuk, és szurkoltunk neki, hogy találjon ki egy újabb módszert a ténsasszony felidegesítésére.
Az előadás során a zenében sem volt hiány, Rusz Milán Buga Jóskaként bele-belezenélt a darabba harmonikáján, és átvezette az egyes jeleneteket. A nevetés végig garantált volt, az egyik legviccesebb pillanat mégis egy talán improvizált pillanat volt. A Patás mondani szeretett volna valamit a bakter számára, amely valahogy így hangzott: „Mikó’ ide gyüttem…”, de az első szó után Mikó István hirtelen visszakérdezett, hogy „Tessék?” A közönség harsány nevetésben tört ki, de Nyírő Bea reakciója volt a leglátványosabb, aki percekig nem tudott a nézők felé fordulni a nevetéstől.
Az Indul a bakterház egy fergeteges komédia volt, amely bemutatta azt is, hogy a legjobb történetek kiállják az idő próbáját.
